MÁRIÁVAL AZ ÚTON!
A mai napon az elmélkedésünk témáját arra építettem, hogy Máriával együtt megyünk az Ő útján és figyelünk, arra mit tanít. A mai nap evangéliuma, amely vezet bennünket így szól:
„Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!" Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.”
Egyházunk a Kármel számára ezt a rövid evangéliumi részleted adja, hogy szemléljük. Mit jelent, ez számunkra? Ott állni Jézus keresztje alatt ez egy folyamatnak a vége. Ahhoz, hogy ott tudjak állni egy embertársam szenvedésének a tanújaként, feltételezi, hogy már egy hosszú ideje tartó kapcsolat van köztünk. Nézzük meg Mária hogyan jutott el idáig?
1. "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint."
Az első pontban, amikor az angyal szavára Mária igent mond az Isten tervére, csirájában benne van ez a helyzet is. Amikor igent mondunk a másik ember személyének az elfogadására, akár barátság, akár egy életre szóló kapcsolat, akár egy szolgálat keretében, azt jelenti számunkra, hogy bensőleg nyitottak vagyunk arra, hogy rá figyeljünk. A másikkal való kapcsolatban tudom meghatározni a saját életemet. S mindazok a kapcsolatok, amelyekben élek, a szívemet alkalmassá teszik arra, hogy a bennem megszülessen, növekedjen és kibontakozzon az a szeretet, amely a mennyek országához vezet el. Mária igenje, gyermeke életére való igen, az életre való igen. Amikor Mária a kereszt tövében Jézus mellett áll akkor is ezt az életet adja Jézusnak csendes jelenlétével, amire igent mondott. Ez az élet most ezen a helyzeten át ível a menybe. Nem nehezíti jelenlétével Jézus utolsó pillanatait. Mivel nem csak erre a földi életre tekint, jelenlétével tud erőt adni még akkor is, ha nem mondja ki.
2. „Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.”
Amikor a pásztorok szavait a szívében megjegyezte és forgatta, vagyis sokszor elgondolkodott rajtuk, mintegy próbálta megérteni és feldolgozni. Megvolt a saját tapasztalata, s most van egy másik tapasztalat, amit a pásztorok mondanak neki. De mindezeket felülírja az anya-fia kapcsolat. Mert helyesen megélni, a szeretetet az mindannyiunk számára kihívás nem csak az élet folyamatában, hanem a nehéz helyzetekben is, amikor nincs menekvés. Amikor nem lehet kibújni a nehézségek elől, hanem oda kell állni és fel kell vállalni, végig kell menni, s ha kell, vállalni a halált is. Ezek nem könnyű dolgok, de némi segítséget nyújthatnak azok a gondolatok, amelyekkel foglalkozunk, ezért nem mindegy milyen gondolataink vannak. Mindenekelőtt jó, ha gondolatainkat Jézus és Mária személye tölti be. S lassan ezek a gondolatok imává formálódnak szívünkben. Mert minden nehézségben ezek az ima-kapcsolatok azok, melyek segítenek bennünket, hogy helyesen éljünk meg egyes nehéz helyzeteket.
3. „a te lelkedet is éles kard járja majd át „
Egy jövendölés, amely a szenvedésre utal. Vajon eléggé fel lehet-e készülni a szenvedés elfogadására? Anélkül, hogy belemerülnénk a szenvedés érzelmes fokozásába, eléggé hűvösen mondhatjuk-e azt, hogy egy ember képes rá úgy felkészülni, hogy minden szintem meg tudja állni a helyét? Márpedig akik átmentek egy szenvedésen, amely igazán kihívó volt számukra, elmondhatják, minden szinten nem tudták megállni a helyüket. Mária, amikor ott áll a kereszt alatt, akkor a szenvedésben állja a helyét. Mi lehet a titka? Talán az, hogy az adott eseményben nem ő volt a központban, hanem Jézus. A szenvedésben is szolgált, azzal a jelenléttel, amellyel Fia mellett álhatott. Ha igyekszünk megmaradni Jézus mellett életünk minden pillanatában, akkor, amikor igazi mély szenvedésen megyünk át Jézus is jelen van a mi életünkben. Segít bennünket abban, hogy helyesen tudjunk végigmenni ezen a szenvedésen. Helyes megélésnek sikere Jézus győzelme bennünk.
4. Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged
Sokunknak volt már tapasztalata arról, hogy kétségbeesetten vártunk valamit vagy valakit, kerestünk valamit – vagy valakit, s nem találtuk. Fel tudjuk idézni magunkban azt a bizonytalanságot, ami akkor szívünket uralta, s minden erővel azon voltunk, hogy visszaállítsuk a biztonságban megélt állapotot? Máriának és Józsefnek is kijutott ebből a tapasztalatból, amit Mária szóvá is tett. Egy az aggodalmuk, ami a szeretetre utal, arra a hiányra, amit Jézus jelent számukra. Ennek kapcsán egy pár kérdést tettem fel: Hiányzik-e számomra, számunkra Jézus? Volt-e már olyan tapasztalatunk, hogy annyira hiányzott, hogy nagyon kerestük jelenlétét? Ha életünk már annyira belegyökerezett a hit világába, éltünk-e meg olyant, hogy kétségbeesetten kerestük Jézust? Ami minket belevisz ebbe az imába az a szeretet, mert mi másért is keressük az Úr társaságát, ha nem az Ő jelenléte, az Ő szeretete miatt?
5. „ Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Ezzel Jézus rámutat arra, hogy Jézust, az Atya házában mindig megtaláljuk. Vagyis az imában megvan a lehetőség, hogy találkozzunk vele. Tudom, hogy ez sem megy egyik napról a másikra még nekem se, de kérhetem Jézus segítségét: Pl. Jézusom, tégy méltóvá a Te jelenlétedre!
6. Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
Nem értették a választ. Van valami, amit nem értenek, s ezt tudomásul veszik. Valahogyan így vagyunk az életben nem értünk mindent minden körülményben, s ez talán jó is így. Mert ha mindent értenénk, beleesnénk abba a csapdába, hogy elkezdenénk másokat kioktatni s ez növelné a gőgünket. Hamarosan letérnénk a helyes útról, amit Isten szánt nekünk. Azzal, hogy Mária és József nem értették Jézust, belsőleg nyitottá tette őket arra, hogy figyelemmel kísérjék Jézust. Talán ez is segítette később Máriát, amikor Jézus tanítói életútja során, nem értette Jézust, de szabadon tudta engedni.
7. Bármit mond nektek, tegyétek meg!
Ez az a mondat, amit feljegyeztek számunkra, amit Mária mond nekünk! Minden helyzetben és körülményben megtenni, amit Jézus mond nekem. Ez természetesnek tűnhet, de nem mindig az, az emberi természet hajlamos arra, hogy kikerülje a számára kellemetlen dolgokat. Pedig a kellemetlen dologban is úgy kell helytállni, hogy abban Jézus élete győzedelmesen nyilvánuljon meg.
8. Íme, anyád és a testvéreid odakint keresnek téged!
Egy olyan helyzet, amikor a rokonok keresik fel Jézust. De milyen szándékkel? Mire irányít bennünket most ebben a helyzetben a Szűzanya? Milyen szándékkal megyünk Jézushoz? Kritizáljuk, vagy mi mondjuk meg neki, mi hogyan kellene, alakuljon a mi életünkben? Meg sem gondolva, hogy esetleg az Istennek is van terve velünk kapcsolatban. Keressük sok esetben Jézust és a Szűzanyát, hogy meggyőzük, hogy ők is úgy gondolkodjanak az életünkről, ahogyan mi? Nem tűnik ez nevetségesnek? Igen, annak tűnik és mégis milyen sokszor beleesünk ebbe a hibába, amikor belsőleg ragaszkodunk valamihez, esetleg egy elgondolásunkhoz, egy személyhez, vagy tárgyhoz, egy feladathoz, amelynek kapcsán meg vagyunk győződve, hogy rajtunk kívül senki nem lenne képes azt jobban megoldani. De mi is haljuk Jézus kijózanító szavait:
9. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.
Mária az, aki legtökéletesebben megteszi Isten akaratát, ebben valóban tanulhatunk tőle. Hisz nem csak kimondta ezt az angyali üdvözletkor, hanem egész életében legfigyelmesebb módon meg is élte. Hisz nem kellet-e élete folyamán az imában keresnie az Isten akaratát, amikor Jézus tanítói útjáról hallotta a híreket? Nem volt-e ott azokban a helyzetekben fia mellett, amikor Jézusnak szüksége volt rá? S nem állt-e ott Jézus keresztje alatt? De igen! S ezzel elérkeztünk a mai evangélium lényegéhez, amikor….
10. Jézus keresztje alatt ott állt anyja…
Ott állni a Kereszt alatt azt jelenti, hogy mélységesen együtt érzek azzal, aki a kereszten van. Minden rezdülés, minden fohász, minden lélegzett az leheli, hogy valahogy segítségére lenni a megfeszített létmódban levőnek. Van a közmondás, hogy az ember akkor tudja meg ki a barát, hogy amikor bajban van ki az, aki melléáll, hogy segítségére legyen úgy, ahogy tud. Előttünk az a példa, amikor a Szűzanya ott van fia Jézus keresztje alatt, ez most arra a tényre hívja fel a figyelmünket, amikor Isten mélységében felsajdul a fájdalom, amit az ember okoz neki. Ebben a pillanatban megrendül a Mindenség Urának a szíve, mert Fia elutasításban részesül. Ennek ellenére nem szűnik meg szeretni bennünket az igazságban: mindenemet odaadtam érted. Látod, hogy milyen messzire mentél el a te Istenedtől, hogy érted ilyen nagy áldozatott kellet hoznia ahhoz, hogy visszanyerjen téged.
11. Talán észreveszünk azt, hogy mi is oda kell állnunk Jézus keresztje alá!
Ahhoz, hogy megismerjük magunkat, és megismerjük Jézus Krisztust, mert a kereszt alatt hull ránk a kegyelem, mely világosságot tud adni szívünkben a tiszta látáshoz. Tulajdonképpen miért fontos számunkra, hogy odaálljunk Jézus keresztje alá? Azt gondolom, a saját üdvösségünk szempontjából! Mert amikor megtapasztaltuk, milyen az, amikor megvetnek, rágalmakkal illetnek, s szó nélkül el kell viselnünk, amikor azt hiszik, hogy Isten nevéért jót tesznek, miközben bántanak minket, nagyon is megtanuljuk, hogy ott a helyünk Jézus keresztje alatt. Mert ott tudjuk megtapasztalni azt, hogy saját nyomorúságunkból van kiút Jézus által. Meglátjuk azokat is, akik segítségünkre sietnek a maguk képességeik szerint, imában hordozva minket addig, míg ki evickélünk a gödreinkből, miközben nem vagyunk képesek semmire csak egy - egy hálás röpp imára. Itt kezdünk csak igazán alázatossá válni, mikor elismerjük nyomorúságunkat, felvállaljuk sorsunkat, s mint rejtett ajándékot oda tesszük Mária elé. Máriához való tartozásunk megadja azt a kegyelmet, hogy vele együtt eljuthatunk a mennybe.
12. „Nézd az anyád!” – mondja nekünk Jézus. Ezzel arra hívja fel a figyelmünket, hogy van, akihez forduljunk bizalommal, amikor ennek szükségét érezzük. S lehet, hogy életünk minden napján szükségünk van rá, hogy felkeressük Mária társaságát azért, hogy emberségesebbek tudjunk lenni a mindennapokban. Az ő segítségével tudjuk az élet megpróbáltatásait átvészelni.
13. A keresztúti ájtatosságban, Jézust halála után, amikor leveszik, a keresztről, Édesanyja, Mária ölébe helyezik.
Mária az ölében tarthatja Jézust, visszajöhetnek emlékezetében azok a pillanatok, amikor még csecsemőként tartotta ölében boldogan, örömmel és tele reménnyel a jövőt illetőleg. A mostani helyzet egészen más, az ő szívét is a fájdalomnak tőre járta át és járja át. Hisz minden földi álma elveszett. Ezt mennyire átélhetik önök, akik édesanyák, akik aggódnak saját gyermekük jövője miatt. Mégis látunk egy apróságot, ami Máriát jellemezte: Erős asszonyként tarja szent Fiát. Ők együtt vannak a Mennyei Atya tervében, együtt vállalták az Isten akaratát annak fájdalmával együtt. S mindezek a fájdalmak dicsőségükre szolgálnak.
Amikor nagyon magányosaknak érezzük magunkat, s úgy érezzük, hogy lelkünk, mint egy kisgyermek, szeretetre vágyik akkor:
14. Üljünk a Szűz anya ölébe Jézus mellé.
Bátran öleljük át, s az Ő ölelő karjaiban, nyugodjunk meg, engedjük meg, hogy átjárjon bennünket a Szűzanyából áradó szeretet. Először is félre kell tennünk minden félelmünket, bátortalanságunkat vagy esetleges tolakodó természetünket, mellyel magunknak akarunk megszerezni egyes előnyöket. Mert mit is jelent ott ülni Mária ölében? Azt, hogy boldog gyerek vagyok, biztonságban vagyok, szeretve vagyok. Amikor feltöltődik a szeretetre éhező szívünk az Ő szeretetével, képessé válunk, hogy másokra tekintsünk. Így legelső személy, akit megnézhetünk, s akin a tekintetünk megakad az Úr Jézus. Mit tesz Jézus édesanya ölében? Szemléli Máriát, és szemléli az Atyát, amikor feltekint. Mire tanít ez a cselekedet? Mit jelent szemlélni Máriát? Őt nézzük, s azt nézzük, ahogyan figyel bennünket. Egy olyan személyre nézzünk, aki példakép, anya. Amikor eléggé nyitottak leszünk, rádöbbenünk, hogy amikor őket figyeljük, közelükben vagyunk, magunkat is más szemmel tudjuk nézni, s lassan belsőleg egészségessé válunk. Lassan megláthatjuk, hogy mi is szeretetre méltók vagyunk. Mária élete rejtett élet, ha hozzá megyünk, belépünk abba a rejtettségbe, amelyben Ő élt. Mit jelent ebben a rejtettségben élni? Hogy nem érezzük azt a belső kényszert, amely arra biztat bennünket, hogy a középpontban legyünk, hogy életünk egy-egy eseményét szüntelenül elmondjuk mintegy igazolva mások előtt saját igazságunkat.
15. Mit jelent szemlélni Máriát?
Azt, hogy vegyük észre, az a környezet, amelyben élünk, a legbiztonságosabb hely, ami létezik a világon. Mikor otthonosan mozgunk Mária és Jézus jelenlétében, akkor már elmondhatjuk, hogy imáinkban „sokszor haza megyünk”. Már természetessé válik, hogy jelenlétükben élünk, s már nem arra figyelünk, hogy egy újabb jó gondolatot halljunk, egy újabb szellemesebb megközelítést, nem szellemi igényeinket akarjuk betölteni, hanem az imánk valóságos találkozássá válik, saját tapasztalattá, amiből elsősorban mi táplálkozunk, s mintegy kincset őrizzük a lelkünkben. Nem a mi beszédünk fontos ebben a találkozásban a Szűzanyával és az Úr Jézussal, hanem az a beszéd, tanítás, amiben minket részesítenek. Ebben nagy segítség számunkra a napi evangéliumról szóló tanítás. Kérdezzük meg bátran Máriát, hogy a napi evangéliumból mire akar megtanítani bennünket, s mikor feltettük ezt a kérdést, hallgassuk meg a válasz. Így lelkünket beragyogja az a fény, mely Mária szívéből tör elő és megtisztítja lelkünket a bűnöktől, melyek akadályként állnak köztem és Isten között. Mária a Kármel éke, arra hív, hogy a csendben, a rejtettségben találkozzunk Ővele. Vannak ünnepek, amikor közelebb kerülhetünk hozzá. Ide is azért jöttek, hogy a szívükben megtalálják őt. Ragadjuk meg a jelen pillanat kegyelmét, hogy találkozzunk vele. További sok kegyelmet kívánok a Máriával való találkozáshoz!
Mária Magdolna nővér
