December 07.

Szűz malaszttal teljes fénysugár Ó, ez az én Szűzanyám, Ő az, ilyen Ő, kegyelemmel teljes – a Szeplőtelen Fogantatás.

December 06.

Tudtam tapasztalatból: minden köszöntésre, minden egyes Ave Maria-ra azonnal jön a kegyelem! Jön a Szentlélek! Csak hinni kell!

December 05.

Királynőm, Anyám, Arám, dalomat Neked zengem. A dalt, amelyet Tőled tanultam: „Magnificat anima mea Dominum…”

December 04.

Ki vagy Te? – aki fényesség vagy, szépség, melegség, sőt maga az Élet, Édesség, Reménység, egyetlen Gyönyörűség!

December 03. 

AVE MARIA!  -  Aki pedig csak egyetlen egyszer is így: Szépszeretettel köszönt Téged, az életet talál, örök életet, mert méhednek áldott Gyümölcse Jézus, az Élet.

December 02.

Hirdettem szerelmedet, hirdettem a Szentháromságnak Irántad való örök szerelmét, a Szépszeretetet: AVE MARIA!

Adv.1.vasárnapja – dec.01

Mindent az én édes Szűzanyámnak köszönhetek. Köszönteni fogom tehát Anyámat szüntelenül: AVE MARIA!

 

Gondolatok összes

 
November 30.
 

Megmondtam mindent … Minden beteljesedett! … Csak a szeretet számit.

 
November 29.

Esdve kérlek, isteni Jegyesem, légy Te magad lelkemnek Jótevője!

November 28.

Azt hiszem, hogy a jó Istennek nem kellenek évek ahhoz, hogy befejezze egy lélekben szeretetének művét; Szíve egyetlen sugarának melegétől egy pillanat alatt felnyílik az ő virága az örökkévalóságra.

November 27.

Nem tudom, mikor jön el az a nap, amely véget vet számkivetésemnek, talán még egy ideig itt a földön fogom irgalmasságodnak énekét zengeni, ó Jézusom! de végre számomra is megjön az utolsó est…

November 26.

Ami engem a mennyei Haza felé vonz, nem más, mint az, hogy ott végre úgy szerethetem majd az Urat, amint azt oly nagyon kívántam és hogy számtalan lelket fogok az Ő szeretetének megnyerni, olyanokat, kik Őt áldani fogják örökké.

November 25.
A jó Isten nem adta volna és nem növelte volna szívemben a vágyat, hogy halálom után jót tegyek a földön, ha nem akarná azt teljesíteni. Nem, akkor inkább azt a vágyat adta volna, hogy Szívén pihenjek.
November 24.

Életem alkonyán üres kezekkel jelenek meg színed előtt, mert nem kérem tőled Uram, hogy számba vedd a műveimet. A mi igazvoltunk csupa folt Teelőtted. Én tehát a te Igazvoltodba akarok felöltözni és Szeretetedtől akarom megkapni azt, hogy mindörökké bírjalak Téged. Más trón és más korona, mint Te, nem kell nekem, ó én Édesem!

November 23.

Íme az én vágyaim a jövőre nézve: Istent szeretni, szeretetében részesülni és lejönni a földre, hogy megtanítsam az embereket arra, hogyan kell szeretni a Szeretetet.

November 22.
Csak egy várakozásra dobog az én szívem: ez pedig a szeretet, melyben részesülni fogok és az, amelyet majd én adhatok.
November 21.

A Szent Szűz abban múl fel minket, hogy nem tudott vétkezni, mentes volt az eredeti bűntől, de másrészt nem volt olyan szerencsés, mint mi, mert neki nem volt Szent Szüze, akit szerethetett volna. Számunkra ez édességtöbblet, számára pedig édességhiány.

November 20.

Engem az Úr az Ő végtelen irgalmával jelölt meg… Egyet kívánok már csak, szeretni Őt annyira, hogy szeretete fölemésszen engem.

November 19.

Amióta teljesen lemondtam önmagamról, a lehető legboldogabb életet éltem.

November 18.

Egy percig szenvedek csak; azért veszítjük el bátorságunkat és azért esünk kétségbe, mert a jövendőre gondolunk.

November 17.
Jobban örül az Úristen annak, amit oly lélekben művel, aki alázatos megadással viseli nyomorúságát, mint amennyire örül millió nap teremtésének és az égbolt végtelen nagyságának.
November 16

Ha alázatos maradok és kicsinyke, jogomban áll halálom órájáig apró-cseprő ostobaságokat elkövetni anélkül, hogy a jó Istent megbántanám. Hisz a kis gyermekek is folyton törnek, zúznak, megbotlanak, de azért szeretik nagyon a szülőiket és szüleik is szeretik őket.

November 15.

Kicsinynek lenni annyit tesz, mint beismerni önmagunk semmiségét, hibáink miatt el nem veszteni bátorságunkat, mert a gyermekek gyakran elesnek, de olyan kicsinyek, hogy nem ütik meg magukat nagyon.

November 14.

Én ez a picike kis gyermek vagyok, aki felmászott az Úr Jézus térdeire, fejecskéjét felemelte feléje és félelem nélkül megcsókolta. Az a másik nem tetszik nekem annyira, ő a felnőttek módjára visszatartja magát.

November 13.

Én csak gyermek vagyok, gyenge, tehetetlen gyermek; de éppen ez a tehetetlen gyermekség bátorít fel arra, hogy magamat egészen Neked adjam, Jézusom, hogy arra kérjelek, engedd meg, hogy én a szeretetnek egő áldozata legyek.

November 12.

Mindent jóvátesz egyetlen tekintet Jézusra és a saját nyomorúságunk tudata.

November 11.

Az egyszerű lelkek egyszerű eszközökkel dolgoznak; én közéjük tartozom és az Úr a maga végtelen irgalmában lehajlott hozzám és megtanított, hogyan teljesíthetem fontos kötelességemet minden erőltetés nélkül.

November 10.

A lelki gyermekség tökéletesebb állapot, mint a szenvedések szeretete, mert nincs ami jobban megsemmisíti az embert, mintha őszinte megadással kicsinynek érzi magát. A gyermekségnek szelleme biztosabb halála az önszeretetnek, mint a bűnbánat szelleme.

November 09.

Az egyetlen vezeklés, amelyet gyakorolhattam az volt, hogy megtagadjam önszeretetemet; és ebből több hasznot merítettem, mintha a legszigorúbb külső penitenciát gyakoroltam volna.

November 08.

Az én önmegtagadásom abban állott, hogy megtörtem akaratomat, elfojtottam egy-egy ellenkezést, észrevétlenül apró figyelmeskedésekkel halmoztam el környezetemet és még sok ezer ilyen apróságból.

November 07.

A jó Isten azt kívánja tőlem, hogy úgy adjam át magamat, mint a kicsi gyermek, aki nem aggódik, mi lesz vele.

November 06.

Ha a kis gyermek kormányozni akarja csónakját, nem tehet mást, mint hogy átengedi magát és hagyja lebegni vitorláit a szél tetszése szerint.

November 05.

Egyedüli vágyam mindig teljesíteni Jézus akaratát. Hadd vegyen el és adjon, amit és amint Neki tetszik; s tökéletesség abban áll, hogy az Ő szent akaratát teljesítsük; hogy magunkat fönntartás nélkül átadjuk neki.

November 04.

Ó! igen nagy a megpróbáltatásom! De a kis Jézus labdája vagyok; ha össze akarja törni az ő játékszerét, szabadon megteheti; igen, én csak azt akarom, amit Ő akar…

November 03.

Egy csöppet sem félek sem a halál borzalmaitól, sem a betegség gyötrelmeitől, bármily nagyok legyenek is. A jó Isten még mindig segített rajtam: kézenfogva vezetett zsenge gyermekségemtől fogva … én most is Reá számítok.

November 02.

Félek, hogy féltem a haláltól, mert hirtelen azt mondtam magamban: Mi ez? … hogyan fogok meghalni tudni? De nem félek attól, ami majd következik, valóban nem! Különben mindjárt átadtam magamat a jó Istennek.

NOVEMBER  01.

Jézus, Jézus, ha le akarnám írni minden vágyamat, tőled kellene kölcsönvennem az élet könyvét, az számol be minden szentek cselekedeteiről és ezeket a cselekedeteket én mind valóra szeretném váltani érted.

Október 31.

Jézus mindenre képes: a bizalom csodákat művel.

Október 30.

Még ha azt hinném is, hogy elaludt szívemben az isteni szeretetnek lángja, apró szalmaszálakat tennék a hamura és biztos vagyok benne, hogy újra fölgyulladna.

Október 29.

Bizalmasan elmondom Jézusnak és a legkisebb részletekig elbeszélem Neki minden hűtlenségemet, mert azt hiszem, hogy ezzel a vakmerő átadással jobban megnyerem az Ő szívét és még inkább magamra hívom Annak szeretetét. - „Aki nem jött hívni az igazakat, hanem a bűnösöket”.

Október 28.

Én nem a félelem útjait járom; mindig találok elég okot az örvendezésre és még hibáimból is hasznot tudok meríteni. Az Úr Jézus maga bátorít fel arra, hogy így közeledjem Hozzá.

Október 27.

…elképzelhető-e az, hogy hibáink meg ne semmisülnének teljesen, ha gyermeki bizalommal belevetjük azokat a Szeretetnek mindent fölemésztő tűzhelyébe?

Október 26.

Hogyha a világ összes gonoszságának súlya az én lelkemet nyomná és az én szívemet marcangolná, még akkor sem fogyatkoznék meg bizalmam, összezúzott szívvel, megtépett lélekkel, de bízva, remélve vetném magamat az Úr ölelő két karjába.

Október 25.

Az Úr számbaveszi gyöngeségünket és teljesen ismeri, ami nádnál is törékenyebb természetünket; mitől is félnék tehát?

Október 24.
Én a szeretetnek és az Istenbe vetett bizalomnak útját járom és nem tudom megérteni azokat a lelkeket, akik ilyen jóságos Baráttól félnek
Október 23.

Hozza meg a jó Istennek azt az áldozatot, hogy lemond Érte a gyümölcsről. Ne aggódjék, ne csüggedjen el, ha egész éltében is visszaborzad a szenvedéstől, ha retteg a megaláztatástól és ha azt kell látnia, hogy jóakaratának virága, buzgó vágyainak bimbója lehull, mielőtt pompázott, illatozott volna.

Október 22.
Azon búsul, amiért örülnie kellene. Ahelyett, hogy szomorkodnék gyöngeségén, inkább örüljön annak, hogy ezáltal az Úr Jézus alkalmat nyújt arra, hogy szenvedéseivel sok-sok lelket mentsen meg.
Október 21.

Ha békében eltűrőd a megpróbáltatást, hogy ne tessél önmagadnak, édes nyugvóhelyet nyújtasz Jézusnak; igaz, hogy szenvedni fogsz, mert kiküldted magadat saját otthonodból, de ne félj, minél szegényebb leszel, annál inkább fog szeretni az édes Jézus.

Október 20.

A hiányzó és nélkülözhetetlen dolgokat alázatosan kell kérnünk, mint a koldusok, kik alamizsna után nyújtják kezüket: ha elutasítják őket, még csak nem is csodálkoznak rajta, hiszen senki sem tartozik nekik semmivel.

Október 19.

Ha alázatosak vagyunk, szívesen elfogadjuk, hogy mindenki parancsoljon nekünk.

Október 18.

Csak az evangéliumra kell pillantanom és rögtön megüt, elbűvöl az Úr Jézus életéből fakadó illat és én érzem és tudom merre kell futnom…

Október 17.

Álljunk a kicsi lelkek közé, tartsuk magunkat olyan tökéletlennek, hogy a jó Isten segítsége nélkül egyetlen pillanatig sem tudnánk élni. Midőn azt látja, hogy tudatában vagyunk semmiségünknek…rögtön kinyújtja felénk kezét; ha azonban valami nagyban karunk próbálkozni, még ha buzgólkodásból is tesszük, egymagunkra hagy.

Október 16.

Egyetlen dolog van, ami nem kelti fel az irigységet és ez az utolsó hely; és csak erről lehet elmondani, hogy nem hiúság és nem gyötrelme a léleknek. Mégis, az embernek nincs mindig hatalmában az ő útja, és néha azon vesszük magunkat észre, hogy csillogni, ragyogni kívánunk.

Október 15.

Egyszóval, én az Egyház leánya akarok lenni, mint Szent Terézia anyánk is volt, és imádkozni akarok Szentatyánknak, a Pápának a szándékaira, tudva, hogy az ő szándékai felölelik a mindenséget. Ez az életem célja.

Október 14.

Ha Önt mindig tökéletlennek tartják is, ne búsuljon, ez jó Önnek, ebből van igazi haszna. Tudja mi a boldogság? Annak elismerése, hogy mi magunk tökéletlenek vagyunk, míg másokban meglátjuk, elismerjük a tökéletességeket és örvendünk neki…

Október 13.

Igen, én olyan pici lélek vagyok, aki csak nagyon pici dolgokra képes s még néha az is megtörténik velem, hogy ezeket a semmiségeket is elhalasztom, melyek pedig oly édes békével árasztják el lelkemet: de ilyenkor nem török le, nem kedvetlenedem el, hanem nyugodtan viselem el a béke megfogyatkozását és azon igyekszem, hogy máskor éberebb és óvatosabb legyek.

Október 12.

Olyan vagyok, mint egy tűszúrásoktól össze-vissza karcolt varrópárna és már nem bírom ki tovább. Igaz ugyan, hogy kicsinyek a lyukak, de több fájdalmat okoznak nekem, mintha egy nagy lyuk miatt kellene szenvednem, amelyet egyszerre érzek. Ó!, hogy reszket miattuk a kis labda! Mégis nagyon boldog vagyok, örülök minden szenvedésnek, melyet Jézus küld nekem…

Október 11.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az áldozatok útját taposom, gyenge vagyok, igen gyenge; mindennap jobban és jobban tapasztalom ezt, a saját hasznomra. De Jézusnak abban kedve telik, hogy megtanítson, hogyan kell erőtlenségemmel dicsekednem. Nagy kegyelem ez, mert az ilyen érzés a szív békéjét és nyugalmát rejti magában.

Október 10.

Látod, Uram, mit tehetek én, hacsak te nem hordasz karjaidban; ha magamra hagysz, azért teszed, mert látni akarod, hogy elestem. Nem fogok tehát nyugtalankodni, de mindig kinyújtom majd feléd könyörgő kezemet… Nem tudom elhinni, hogy Te elhagynál engem!

Október 09.

Mária az anyák közt a legirgalmasabb!

Október 08.

A Szűzanya soha nem mulasztja el, hogy megvédjen, amikor segítségül hívom őt. Ha nyugtalanság, zavar tör rám, hamar felé fordulok, ő pedig, mint a leggyöngédebb az anyák között, mindig gondomat viseli.

Október 07.

Tudja, mely napok az én vasárnapjaim és ünnepnapjaim? Azok, amelyeken a jó Isten szokottnál nagyobb szenvedéseket küld reám.

Október 06.

Ó! ne hagyjuk kárba veszni azt a megpróbáltatást, melyet Jézus küld reánk és ne mulasszuk el az alkalmat, hogy ezt az aranybányát jól kiaknázzuk…

Október 05.

Ha alázatosan fogadjuk azt a megaláztatást, hogy tökéletlennek láttuk magunkat, rögtön visszajön a jó Isten.

Október 04.

Nagyon sok gyarlóságba esem, de örülök neki. Nem sikerül nekem mindig az sem, hogy fölemelkedjem a földi semmiségek fölé; nyugtalanít például, ha valami ügyetlenséget mondtam, vagy elkövettem; ilyenkor magamba térve így szólok magamhoz: Sajnos! tehát még a kezdet kezdetén vagyok, mint azelőtt! De minden szomorúság nélkül és nyugodtan gondolom ezt; hisz oly édes dolog gyengének és kicsinynek érezni magamat!

Október 03.

Már régóta földi mennyországom a szenvedés és el sem tudom képzelni, hogy fogom majd megszokni annak az országnak éghajlatát, ahol minden szenvedéstől ment, örökös boldogság uralkodik. Jézusnak teljesen át kell majd alakítania lelkemet, különben képtelen leszek ezeket a végnélküli örömöket elbírni.

Október 02.

Ha láthatnák milyen szeretettel tekintenek le az angyalok az ég fényhonából az ő küzdő kicsi testvérkéjükre! Lesik, várják a harcnak végét, hogy eláraszthassák a kicsi győztest a virágok, a koszorúk özönével. Hiszen mi arra vágyunk, hogy kis vértanuk lehessünk: tőlünk függ, hogy elnyerjük-e a győzelmi pálmát!

Október 01.

Nem a halál jön majd értem, hanem a Jóisten. Az égbe megyek… Be fogok lépni a kiválasztottak lakhelyére, látni fogom a szépségeket, amelyeket emberi szem soha nem látott, hallom majd a harmóniát, amelyet fül még nem hallott, örvendezni fogok az örömben, amelyet emberi szív soha meg nem tapasztalt. Egy nap a paradicsomban találjuk magunkat, és az igazi boldogságot fogjuk élvezni.

Szeptember 30.

Ó! mily boldog vagyok, hogy oly tökéletlennek érzem magamat és hogy halálom óráján annyira rászorulok a jó Isten irgalmasságára!

Szeptember 29.

Ami engem illet, csak annyi világosságot kapok, hogy kicsinységemet és semmiségemet lássam. Be kell vallanom, több hasznot merítettem a saját semmiségem tiszta megismeréséből, mint a hit titkainak világos átértéséből.

Szeptember 28.
„Nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, kinek szent az Ő neve”, és az Ő legnagyobb tette, hogy beláttatta velem, a saját semmiségemet, a saját tehetetlenségemet
Szeptember 27.

Én mindig így szóltam a jó Istenhez: Ó édes Istenem! meg akarlak hallgatni, esdve kérlek, válaszolj nekem, amikor alázatosan kérdem: Mi az igazság? Add, hogy úgy lássam a dolgokat, amint valóban vannak és hogy ne hagyjam, hogy a hazugság elcsábítson!

Szeptember 26.

Esedezem Hozzád, édes Istenem, ne engedd meg, hogy a dicséret olaja, mely oly édes a természetnek, elpuhítson engem, oly módon, hogy elhitesse vele, hogy az enyémek azok az erények, melyeket oly ritkán és nehezen gyakorlok.

Szeptember 25.

Magam sem tudom, hogy örülhetek én annak, amitől irtózik és visszaborzad a természet! El nem tudnám hinni, ha magam nem tapasztaltam volna…

Szeptember 24.

Már szinte elepedtem a vágytól, hogy mélyen megalázzanak; és életének alkonyán örült, hogy az emberek tökéletlennek tartják, míg ellenben az elismeréstől félt, a bók nem tetszett neki.

Szeptember 23.

…Ó, a mennyországot mennyire óhajtom, hogy ott színről-színre láthassam Jézusnak szentséges Arcát, örökre szemléljem annak csodálatos szépségét; de addig is sokat akarok szenvedni és megvetve lenni itt a földön.

Szeptember 22.

Keresztút volt az én életem öt hosszú éven át, de ezt csak az Úr és én magam tudtam. Ez volt az én lelkem elrejtett kis virága, mellyel az Urat megörvendeztettem s mely szüntelenül az ég felé árasztotta illatát.

Szeptember 21.

El kell rejtőznünk magunknak is, csak akkor találjuk meg azt ami el van rejtve, titoknak kell lennie a mi életünknek.

Szeptember 20.

El ne felejtsük, hogy Jézus rejtett kincs: kevés a száma azoknak a lelkeknek, akik föl tudják fedezni, mert az emberek azt szeretik, ami fényes…

Szeptember 19.

Mily boldogság az, úgy elrejtőzhetni, hogy senki sem gondol többé reánk! ismeretlennek lenni, még azok előtt is, akikkel élünk!

Szeptember 18.

A szenvedés megérlelt és úgy megacélozta lelkemet, hogy a mulandó dolgokért már nem hullattam könnyeimet.

Szeptember 17.
Csak egy, egyetlenegy kegyelemért esengek: ne engedd meg, hogy valaha is megbántsalak!
Szeptember 16.

Megbocsátotta nekem előre azokat a bűnöket, amelyeket elkövethettem volna.

Szeptember 15.
Mártírok Királynője, ez a fájdalmas tőr életed alkonyáig át fogja szegezni a szívedet. (…) Jézus három napra elrejtőzik a te gyöngédséged elől. Ez most már száműzetés a maga minden keménységével (…) Az Egek Királya úgy akarta, hogy Anyja éjszakába, szívbéli bánatba boruljon: ugye, Mária, jótétemény szenvedhetni a földön?
Szeptember 14.

Szeretetből akarok meghalni, mint ahogyan Jézus halt meg a kereszten.

Szeptember 13

Jézus azt karja, hogy szeressem, mert nekem nem sokat, de mindent megbocsátott…

Szeptember 12.

A Mennyország reményében veled akarok élni, minden nap követni akarlak, Anyám.

Szeptember 11.

Az idő nem más, mint légtükrözet, valami álom…  A jó Isten már ott lát minket a dicsőségben és örül a mi örökboldogságunknak!... Ó! mily jól esik lelkemnek ez a gondolat! Akkor megértem, miért hagy bennünket szenvedni…

Szeptember 10.

Istenünk, szívünknek Vendége ismeri nyomorúságunkat; azzal a szándékkal jön, hogy üres sátrat találjon, hisz ezt akarja csak…

Szeptember 09.

Hogy Jézusnak hajléka lehessen a mi szívünk, íme mily mélyre kell leszállnunk: olyan szegényeknek kell lennünk, „hogy ne legyen, hová fejünket lehajtsuk…”

Szeptember 08.

Milyen szépséges ünnep Mária születésnapján válni Jézus jegyesévé! Az egynapos Szent Szűz mutatta be a kis Jézusnak kis virágát. Ezen a napon minden kicsi volt, kivéve a kegyelmeket és a békét, amelyet kaptam, azt a szelíd örömet, amelyet este éreztem, mikor a mennybolton pislákoló csillagokat néztem, s arra gondoltam, hogy a szépséges Ég hamarosan megnyílik majd elragadtatott szemeim előtt, s egyesülhetek Jegyesemmel az örök boldogságban.

Szeptember 07.

Nagyon is igaz, hogy minden kehelyben ott kell lennie a keserű cseppnek, de részemről azt találom, hogy a tövisek nagyon is megkönnyítik nekünk a földtől való elszakadást és arra tanítanak, hogy tekintsünk magasabbra, mint ez a szegény föld.

Szeptember 06.

Mikor túlságosan nyomorultaknak látjuk magunkat, nincs kedvünk többé önmagunkra tekinteni, hanem csak egyetlen Szerelmesünkre nézünk.

Szeptember 05.

Hogy tehát sem időmet, sem erőmet ne pazaroljam, arra törekszem, hogy magának az Úr Jézusnak homlokáról oszlassam el a felhőket és az Ő isteni ajkára csaljam az örvendezés szelíd mosolygását.

Szeptember 04.

…nem várok viszonzást itt a földön; egyedül a jó Istenért teszek mindent, így azután fáradozásom mindig jól meg van fizetve.

Szeptember 03.

Nagy megpróbáltatás az, ha az ember mindent feketének lát; de ennek nem csupán ön az oka; tegyen meg mindent, hogy szívét a földi gondoktól felszabadítsa és az emberektől elszakítsa; azután maradjon nyugodt, a többit elvégzi az Úr Jézus maga.

Szeptember 02.

Ó, mily csekély a száma azoknak a lelkeknek, akik semmit sem tesznek, csak úgy valahogyan és körülbelül! Mily ritkán találkozunk olyanokkal, kik mindent a lehető legjobban végeznek!

Szeptember 01.

Most értem és látom, hogy az Úrnak senkire sincs szüksége – legkevésbé énreám – ahhoz, hogy a földön jót tegyen.

Augusztus 31.

Ó! mennyi, de mennyi méreggel tömjéneznek naponta azoknak, akik az első helyeken vannak! Mily gyászos dicsősködés ez! És mennyire tisztának, önmagától elváltnak, mindentől lemondónak kell annak lennie, akit ér, hogy el ne kábítsa, el ne szédítse!

Augusztus 30.

 Sokat kellett küzdenem, nagyon elfáradtam, de nem félek a háborútól, olyan nyugodt vagyok, mint ima közben. A jó Isten azt akarja, hogy mindhalálig küzdjek.

Augusztus 29.
 Ami nekem a legnehezebb, nem más, mint észrevenni mások hibáit, tökéletlenségeit, fogyatkozásait és ezek ellen könyörtelenül élet-halál harcot indítani.
Augusztus 28.

   Az Úr kegyelmével vértezett föl és nincs az a kemény küzdelem, mely hátrálásra bírna: kerüljön bármibe, teljesítenem kell kötelességeimet, ki kell tartanom helyemen.

Augusztus 27.

Fel kell áldoznom kívánságaimat, le kell mondanom természetes hajlamaimról és nem a saját terveim szerint kell a lelkeket vezetnem, hanem engednem, hogy ki-ki az ő saját ösvényén, kövesse azt az utat, melyet az Úr Jézus maga jelölt ki az ő számára.

Augusztus 26.

Láttam, hogy csaknem minden léleknek ugyanazon gyötrelmeken, ugyanazon küzdelmeken kell átesnie és hogy mégis végtelen különbség van közöttük.

Augusztus 25.

Ha Szent Pálban szeretem azokat a kiváltságos kegyelmeket, melyeket az Úr neki adott, ezen a címen tehát enyém mindez. Ennek az egyességnek a révén gazdag lehetek és magaménak nevezhetem mindazt a jót, amely az Égben és a földön van, az angyalokban és a szentekben, valamint mindazokban, kik az Istent szeretik.

Augusztus 24.
Ha jobban szeretem azt a jót, amely felebarátomban van, mint ahogy ő maga szereti azt, akkor inkább enyém, mint övé az a jó.
Augusztus 23.

Mindent, de mindent Érte akarok tenni. És ha már semmim se lesz, amit neki felajánlhatok, akkor ezt a semmit adom oda Neki.

Augusztus 22.
Jól tudjuk, hogy a Szent Szűz az Ég és a Föld királynője, de inkább anya, mint királynő.
Augusztus 21. 
Tudom, Istenem, hogy megérdemeltem a szomorúságnak ezt az érzetét, de engedd, hogy megpróbáltatásnak tekintsem, amelyet szeretetből küldesz reám. Bánom bűnömet, de örülök, hogy felajánlhatom Neked ezt a szenvedést.
Augusztus 20.

Én azt hiszem, hogy amint megnyerik Jézust a mi áldozataink, éppúgy lebilincselik Őt örömeink is; elegendő ehhez, hogy ne zárkózzunk el egy önző boldogság élvezésében, hanem hogy felajánljuk Jegyesünknek mindazokat a kis örömöket, amelyekkel telehinti életutunkat, hogy szívünket megörvendeztesse és magához emelje.

Augusztus 19.
Jézus megtanít engem arra, hogy hasznot húzzak mindenből, ami bennem van, úgy a jóból, mint a rosszból, megtanít a szeretet szerencsejátékára.
Augusztus 18.

Ó! Ön tehát érvényesülni akar…én távol tartom magamat ettől a mesterségtől, inkább az Úr Jézussal mondom: „Nem keresem dicsőségemet: van, aki keresse és megítélje”

Augusztus 17.

Ha félreértenek, vagy megítélnek minket, ugyan miért védekezzünk? Hagyjuk, hadd ítéljenek, ne szóljunk egy szót sem; oly édes ezt minden izgalom nélkül elviselni! Ó! boldog hallgatás, mely annyi boldogsággal, mennyei békével árasztod el a lelket!

Augusztus 16.
A legkiválóbb teljes búcsú az, amit mindenki a megszokott föltételek nélkül is elnyerhet: a szeretetnek teljes búcsúja mert írva van, hogy a szeretet befödi a bűnök sokaságát.
Augusztus 15.
 Nemsokára a szépséges mennybe megyek hozzád. Te rám mosolyogtál életem hajnalán, mosolyogj rám most is, Anyám.
Augusztus 14.

Jézus a mi szeretetünktől akarja függővé tenni a lelkek üdvét; ajánljuk fel Neki szenvedéseinket, az ő megmentésükért. Ó! éljünk értük, legyünk apostolok!

Augusztus 13.

A szeretet kardjával harcolom én a jó harcot, hogy az országból elűzzem az idegent és trónra emeljem az igazi Királyt a lelkekben.

Augusztus 12.

Nem azért választottam szigorú életmódot, hogy a saját hibáimat engeszteljem, hanem a másokét.

Augusztus 11.
Ó! igen, érzem, hogy éppoly résztvevőnek kell lennem mások lelki gyöngéivel, mint amilyenek ők az én hanyatló testi erőmmel szemben.
Augusztus 10.

Gyorsan mentegetni kezdem a hibázót és kutatom, keresem azt a jószándékot, amely cselekvésre bírta.

Augusztus 09.

    Nem harcolunk jó harcot, ha másoknak még oly nyilvánvaló tévedéseit is, mindenáron be akarjuk velük láttatni; mert hiszen nem vagyunk felelősék értük. Nem a béke bíróinak, hanem a béke angyalainak kell lennünk.

Augusztus 08.
     Ha valaki ellen kísértést éreznek, akár a harag indulatáig is, úgy nyerik vissza legkönnyebben lelkük békéjét, ha imádkoznak és arra kérik a jó Istent, jutalmazza meg őt azért, hogy szenvedést okozott önöknek.
Augusztus 07.

Kiszárad a lélek, ha önmagával foglalkozik, ilyenkor a tevékeny szeretet gyakorlásához kell fordulnia.

Augusztus 06.

       Nem, én nem elégszem meg azzal, hogy minden kérést teljesítsek, el akarom lesni, ki akarom találni mások kívánságait s azt úgy teljesíteni, hogy megtiszteltetésnek tekintem, hogy másokon segíthetek és ha valami szükséges dologtól megfosztanak, boldog akarok lenni, hogy annak terhétől megszabadítottak.

Augusztus 05.
      Ó, most már értem és tudom, hogy miben áll az igazi felebaráti szeretet; abban, hogy békésen elviseljük társunk minden hibáját, ne lássuk és ne csodálkozzunk botlásán, épüljünk a legkisebb erényén is és ismerjük el azt.
Augusztus 04.
Így szólok magamhoz: igaz ugyan, hogy láttad, amint hibázott, de ez csak egyszer történt, mennyi fényes diadalt arathatott azonban titokban s az alázatosság nem engedi, hogy szóljon róla: és még az is, amit én hibának tartok, erény lehet, számbavéve azt a jószándékot, amelyből történt.
Augusztus 03. 
  Ó, Szeplőtelen Szűz! Te, az én édes csillagom adod nekem Jézust, s egyesítesz vele. Ó Anyám! Hadd leljek nyugalmat fátyladon, pusztán csak a mai napon.
Augusztus 02. 
Amikor fokozni akarom szívemben ezt a tiszta szeretetet és a gonosz lélek mindent elkövet, hogy azt meggátolja és szemem elé állítja egyik vagy másik testvérem hibáját, akkor én jó tulajdonságaira igyekszem gondolni.
Augusztus 01.
  Egyetlen törekvésem az volt, hogy elmerüljek a jó Isten szeretetébe és Őt szeretve, fedeztem fel a felebaráti szeretet kötelességének egész terjedelmét.
 
Július 31.

Amikor a szentekhez fordulunk, várnunk kell egy kissé, érezzük, hogy részükről is elő kell adniuk kérésüket; de amikor a Szűz Máriához fordulunk valamely kegyelemért, rögtön megkapjuk azt, amit kértünk… Nem vette ezt észre? Próbálja meg és majd meglátja!

Július 30.

Hányszor, de hányszor gondoltam már arra, hogy minden kegyelmet, mellyel az Úr elhalmozott, egy ismeretlen kicsi léleknek köszönhetem, akit majd csak az Égben fogok megismerni!

Július 29.

A jó Isten azt akarja, hogy itt a földön a lelkek az ima szárnyain érintkezzenek és közöljék egymással a lelki adományokat.

Július 28.

Óvakodj a gonosz szellem cselszövényeitől, mert az ördög meg akarja fosztani Jézust az ő kedves tabernákulumától, hisz tudja, hogy ezzel egyben azon a szegény üres szíven is uralkodik, melynek Ura kiköltözött”. „Uram, Te mindenható vagy; maradj nálam mindig, mint a tabernákulumban s ne távozzál el soha a Te kis hostiádtól...

Július 27.

Nyisd meg végre kelyhecskédet, hogy az isteni harmatcsepp, az angyalok kenyere beléhulljon, megerősítsen és mindazzal ellásson, aminek hiányát tapasztalod.

Július 26.

Hiszen nem azért száll Ő naponta a földre, hogy az aranyból készült kehelyben maradjon, hanem hogy egét egy másik éggel cserélje fel: a mi szívünkkel, amelyben Neki kedve telik.

Július 25.

Ez élet alkonyán majd megjelenek Előtted, Uram, és pedig üres kezekkel, mert nem az én cselekedeteim érdemére akarom alapítani az én bizalmamat… A mi egész életszentségünk szennyteljes a Te szemeid előtt. Én tehát a Te saját életszentségedet akarom magamra ölteni, a Te saját szereteted tűzével akarlak magamba olvasztani mindörökre Téged…

Július 24.

Zavarba jön majd (Isten), hogy mit tegyen velem, mert cselekedeteim nincsenek… De tudom, mit tesz, az Ő saját cselekedetei szerint fog nekem megfizetni!

Július 23.

Az Úr Jézus minden érdemünkön kívül ingyen akarja nekünk megadni mennyországát.

Július 22.

Ó, édes Jézusom, tudom azt, hogy lehetetlenséget nem kívánsz tőlem; Te jobban ismered, mint önmagam, gyöngeségemet és számtalan tökéletlenségemet; Te tudod azt is, hogy sohasem tudnám testvéreimet úgy szeretni, mint Te szereted őket, ha nem volnál Te az, ki énbennem szereti őket, ó én kegyes Megváltóm!...

Július 21.

Igen, érzem és tudom, hogy amikor másokkal gyöngéd és szeretetteljes vagyok, akkor az Úr Jézus működik bennem.

Július 20.

Ha szeretetből felveszünk egy gombostűt, azzal is megmenthetünk egy lelket.

Július 19.

Jézus tesz csak mindent bennem, én nem teszek semmit.

Július 18.

Az Úr Jézus, látva jóakaratomat, egyetlen pillanat alatt befejezte azt a munkát, amelyen én évekig sikertelenül dolgoztam… Erőssé és bátorrá tett és felfegyverzett engem, saját fegyvereivel.

Július 17.

Ó igen! kívánom ezt a szívszaggató szenvedést, mely annyira fáj… A szeretet és a megpróbáltatások vizének partjára ültetett gyenge nád vagyok; a nád pedig hajlik és el nem törik, hogy tudnék tehát összetörni én, aki mindenben, mi velem történik, csak Jézusnak áldott kezét látom!

Július 16.

Nem fordultam a jó Istenhez, mert jobb szeretem Őt hagyni, tegyen, amit akar; Szűz Máriát kértem csak és ez egész más; ő majd kezébe veszi az én kis ügyeimet, akár elmondja, akár nem, ő már jobban tudja, mit tegyen, hogy ne kényszerítse a jó Istent kérésem meghallgatására.

Július 15.

Jézus keze vezet mindent, Őt kell csak látni mindenben…

Július 14.
A Mindenható adott nekünk egy nyugvópontot, amelyre támaszkodhatunk s ez Ő maga, Ő egyedül, Ő teljesen.
 
Július 13.

Ó, édes Jézusom, kiöntött olaj a Te neved, ebbe az illatárba akarok elmerülni, ebbe akarok eltemetkezni az emberek elől.

Július 12.

Nem nyújt semmiféle vigaszt az út, amelyen haladok, de Jézus választotta azt és nekem egyedüli vágyam, hogy csak Őt elégítsem ki, Őt egyedül!...

Július 11

Tudod, hová akarok menni, tudod, kiért akarok a hegy csúcsára fölérni, tudod, ki az, Akit szeretek és Akinek tetszeni egyedüli vágyam? Csak Ő Érette vállalkozom erre az útra; vezess tehát oly utakon, amelyek az övéi; csak azt tudjam, hogy Ő meg van elégedve velem és végtelen boldognak érzem magamat.

Július 10.

Ó Jézusom! add, hogy egyedül Téged keresselek és Téged szeresselek! Add, hogy a világ meghaljon számomra és hogy én is egészen meghaljak a világnak.

Július 09.

Ismerek egy forrást, ahol, ha ivott, még mindig szomjazik az ember, de azt az édes szomjúságot mindig ki lehet elégíteni: nem más ez a forrás, mint a szenvedés, amelyről csak Jézus tud!

Július 08.

Nem akarom, hogy a teremtmények szeretetemnek egy parányi részét is lefoglalják; Jézusnak akarok adni mindent, mert megérttette velem, hogy a tökéletes boldogság csak Ő lehet, még akkor is, ha elrejtőzni látszik…

Július 07.

Egyedül Jézus elragadtatóan szép és meg akarja nekem mutatni, hogy csalódnám, ha máshol is keresném a szépségnek csak egy árnyékát is, melyet a valódi Szépségnek vennék…

Július 06.
Hiszen nem az Úr Jézus maga volt-e az én egyedüli Barátom? Csakis Ő vele tudtam beszélni, az emberekkel való társalgás, még ha jámbor volt is, elfárasztotta lelkemet.
Július 05.
Egy kiolthatatlan vágyam volt az, hogy csakis a jó Istent szeressem, hogy Ő legyen az én egyetlen örömem.
Július 04.
Mindig tetszett az, amit a jó Isten küldött nekem, még akkor is, ha csúnyább és gyarlóbb volt is, mint a többieké.
Július 03.
Ó, én édes Jézusom, hogy tudnám elmondani, mennyi gyöngédséggel és mennyi, de mennyi szeretettel vezetted az én kicsi lelkemet!...

Július 02.

Te megéreztetted velem, választottak Királynője, hogy nyomodban járni nem lehetetlen. Szent Erzsébetnél pedig – kit meglátogattál - megtanulom tőled: milyen a tettvágytól égő szeretet.

Július 01.
Mikor jut végre oda, hogy elrejti Előtte szomorúságát és dalolva, boldogan tűr, szenved az Ő kedvéért?
Június 30.
A jó Isten annyira szeret bennünket, hogy úgyis elég nehezére esik az, hogy kénytelen megpróbálni minket itt a földön; legalább mi ne mondjuk Neki, ha nem jól érezzük magunkat; tegyünk úgy, mintha azt észre se vennők!... 
Június 29.
Az én mennyországom: Reá mosolyogni, / amikor rám borulnak az égnek fellegi, / Mosolygok és várok, hogy kisüssön Napom: / Íme mennyországom!
Június 28.
… arra gondolok, hogy egyetlenegy örömmel elviselt szenvedésért, az egész örökkévalóságon át jobban fogjuk szeretni a jó Istent!
Június 27.
Jézus, mire lesznek jók neked az én virágaim és az én énekem?... Ó, jól tudom, hogy ez az illateső, ezek a gyenge és teljesen értéktelen virágszirmok s a szívek legkisebbjének szerelmes énekei kedvesek lesznek számodra. Igen, ezek a semmiségek örömet szereznek majd neked…
Június 26.
… virághintés közben énekelni fogok (vajon lehet-e sírni ilyen gyönyörűséges foglalkozás közepette?) – énekelni fogok még akkor is, ha tövisek között kell szednem a virágaimat s minél hosszabbak és szúrósabbak lesznek a tövisek, annál dallamosabb lesz az én énekem…
Június 25.
A mi életünk valóban haditábor. Jajgatunk Babilon folyóinak partján, „hogyan énekeljük akkor az Úr énekét idegen földön?”. Pedig énekelnünk kell, dallamosnak kell lenni egész életünknek…
Június 24.
Meggyógyulni! ha a jó Isten úgy akarja, boldog volnék, ha megtehetném Neki ezt az örömet…
Június 23.
Az én teljes boldogságomhoz elég az, ha látom az Úristen boldogságát
Június 22.
Kis leányod nem hall mennyei éneket! Nászútja terméketlen száraz úton vezet – azt hiszed talán, hogy ez elszomorítja? Ó nem, ellenkezőleg, boldog hogy Jegyesét csakis Ő érette követi, nem pedig adományaiért. Ő egyedül, ó mily szép! mily elragadó! még akkor is, ha hallgat, még akkor is, ha elrejti magát!
Június 21.
 Jézusomnak dicsősége, ez az én vágyaimnak netovábbja; ami a magamét illeti, azt Őrá bízom és ha úgy látszik, mintha megfeledkeznék rólam, jól van ez így, hisz tehet Ő, amit akar, mert nem a magamé vagyok már, hanem az Övé. Gyorsabban belefárad majd Ő, hogy várakoztasson engem, mint én az Ő várakozásában!
Június 20.
Ha - ami lehetetlen - a jó Isten nem látná jócselekedeteimet, én még akkor sem szomorkodnám el. Annyira szeretem, hogy szívesen szereznék Neki örömet úgyis, hogy ne sejtse, hogy én vagyok az. Ha látja és tudja, úgy szinte kénytelen engem megjutalmazni… pedig nem a jutalmat keresem!
Junius19.
Az édes Jézussal való viszonyomban nem érzek semmit… Miután az én szerelmes Jegyesem is aludni akar, hagyom Őt; túl boldog vagyok, mert látom ebből, hogy nem bánik velem, mint idegennel, nincs feszélyezve velem, mert bizony mondhatom neked, nem igyekszik velem társalogni!
Junius 18.
… sokan szolgálnak neki, amikor vigasztalja őket, de kevesen maradnak vele, amikor alszik a háborgó tengeren vagy véres verejtékezésben az Olajfák hegyén!
Június 17.
Lelkem mindig sötétben van; de boldog vagyok, ó igen, nagyon boldog, hogy nincsen vigaszom; szégyenkeznem kellene, ha szeretetem a földi jegyesek szerelméhez hasonlóan Jegyesem kezeire tekintene, hogy lássa, nem hozott-e valami ajándékot, avagy arcára, hogy szeretetének elragadtató mosolyát lesse…magáért Jézusért szeretem Őt.
Június 16.
Nagy szeretetnek a jele, ha szeretjük Jézust, anélkül, hogy ennek a szeretetnek édességét éreznők, ez valóban vértanúság…
Június 15.
Az tetszik Neki énbennem, hogy szeretem kicsinységemet és hogy határtalan a bizalmam az Ő irgalmasságában… Íme egyetlen kincsem, miért nem lehetne ez a tied is?
Június 14.

Uram az egészet választom! Nem akarok akármilyen szent lenni, nem félek a szenvedéstől, nem félek semmitől, csak a magam akaratától: vedd azt el tőlem, én a Tiédet választom, de egészen!

Június 13.
A jó Istent gyakran kielégíti az, hogy látja vágyunkat, amellyel az Ő dicsőségét igyekszünk előmozdítani; és az én vágyaim nagyok voltak és lángolók…
Június 12.
Nem érzéketlen az én kicsi szívem és éppen azért, mert sokat, nagyon sokat tud szenvedni, akarok én az Úr Jézusomért annyi kínt elviselni, amennyit csak elbírok.
Június 11.
 Adjunk csak, adjunk mindent Jézusnak, legyünk tékozlók Vele szemben…
Június 10.
Igen, én Szerelmesem, másképpen nem tudom megmutatni, hogy mennyire szeretlek, mint azzal, hogy virágot hintek lábaid elé: azaz minden pici áldozatot, minden tekintetet, minden egyes szót és tettet föl akarok használni arra, hogy megmutassam, mennyire szeretlek. Ha ezer, meg százezer virágra bukkanok, nem hagyom ott, leszakítom Neked!...
Június 09.
Ó, Uram, igen, igen, érzem és tudom, hogy a szeretetért csak szeretetet lehet adni. Kerestem, kutattam, hogy mivel csillapíthatnám le szívem vágyát és lelkem epedését, de most már megtaláltam, tudom, hogy a Te Szívedért az én szívemet kell odaadnom, a Te szeretetedet az enyémmel kell viszonoznom
Június 08.  Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve
Szeplőtelen Szűz (…) te örvendezel, hogy Ő (Jézus) nekünk adja életét, istensége véghetetlen kincseit! (…) Mint ahogy Jézus szeret, te is szeretsz bennünket, Mária, s beleegyezel abba, hogy értünk távol kerülj tőle. Szeretni nem más, mint odaadni mindent, odaadni önmagunkat. Ezt akartad bizonyítani, amikor oltalmunkká lettél.
Június 07. JÉZUS SZENT SZÍVE
…elképzelhető-e az, hogy hibáink meg ne semmisülnének teljesen, ha gyermeki bizalommal belevetjük azokat a Szeretetnek mindent fölemésztő tűzhelyébe?
Június 06.
Arra törekszem, hogy minden nap sok kicsi áldozatot hozzak. Iparkodom, erre kínálkozó egyetlenegy alkalmat sem elmulasztani.
Junius 05.
Ó Uram és Istenem! Te tudod, hogy nagyon gyakran szórakozottságomban fölhagyok egyetlen foglalkozásommal, eltávolodom Tetőled; alig-alig pelyhedző szárnyaimat a nyomorúságos föld mocsaras vizében áztatom meg. Akkor, mint a fiókfecske, úgy kiáltok, nyögök, és nyögdécselésem mindent elmond Neked és Te, ó végtelen Irgalmasság, megemlékezel arról, hogy „nem jöttél híni az igazakat, hanem a bűnösöket.”
Június 04.

 Mily édes a megpróbáltatásnak sötét éjjelén szolgálni az Úrnak, hisz hitből élni csak itt a földön lehet!

Június 03.
 Amikor az ég boldogságáról énekelek, amikor a jó Istennel való egybeforrásról beszélek, a lelkem üres marad és örömtelen, mert amit énekelek, azt nem érzem, azt át nem élem, hanem csak akarok hinni benne.
Június 02.

Az élet csak hajód s nem a te otthonod.

Június 01.

Ó mily hálásan köszönöm a jó Istennek, hogy a földiek szeretete számomra csak töviseket termett! Olyan szívvel, mint az enyém, könnyen rabságba estem volna és szárnyamat szegve, hogyan tudtam volna akkor röpülni és megnyugodni?

Május 31.

Úgy szeretném Önt mindig látni, mint bátor katonát, aki nem panaszkodik saját szenvedései fölött, ki társai sebeit súlyosaknak tartja, a magáét pedig csak karcolásoknak tekinti…

Május 30. ÚRNAPJA

…Különösen az Úrnapi körmenetet szerettem. Ó, milyen boldog voltam, hogy virágokat hinthettem az Úr Jézus lábai elé! Fel, a magasba szórtam azt és sohasem voltam oly boldog, mint amikor azt láttam, hogy rózsáim széthulló szirma a szentségtartót érinti.

Május 29.

Ugyan mi értelme volna, ha akkor küzdene csak, amikor bátorságot érez magában? Mi baj, ha nincs bátorsága, a fődolog az, hogy úgy cselekedjék, mintha volna.

Május 28.

 Ha a lélek közreműködik a kegyelemmel, nyomban megvilágosodik és akkor megerősödik a szív és győzelemről-győzelemre megy az ember.

Május 27.

Sokan így mentegetőznek: „Nincs erőm arra, hogy meghozzam ezt az áldozatot” Vegyenek hát erőt magukon! Ez olykor nehéz; de az Úristen nem tagadja meg soha azt az első kegyelmet, amely bátorságot ad önmagunk legyőzésére.

Május 26  Szentháromság vasárnapja

Az egyetlen út, mely ebbe az isteni kohóba vezet, a kisgyermek odaadása, aki elalszik apjának karjai közt…

Május 25.

Igen, az Úr szomjazik – inkább, mint valaha. A világ fiai között csakis hálátlanságra és közönyösségre talál és az Ő szíve gyermekei között is, fájdalom, mily kevesen vannak azok, akik egészen és teljesen az Ő szeretetére és végtelen gyöngédségére bízzák magukat!

Május 24.

 Folyton visszhangzott lelkemben a haldokló Jézus kiáltása! „Szomjazom!” és eddig ismeretlen, lángoló buzgalomra gyújtotta fel azt. Ó, mint vágytam Szerelmesem szomját enyhíteni…

Május 23.
Nem akarom, hogy bármi is szomorítsa Jézust és minden bűnöst meg szeretnék téríteni, hogy letöröljem a könnyeket, melyeket bűneik fölött ont.
 
Május 22.
 Ha hűséges maradsz azon elvedhez, hogy örömet szerezz neki a kis dolgokban, Ő majd kötelezve érzi magát, hogy a nagyokban segítségedre legyen.
 
Május 21.
Ha szent akarsz lenni…könnyű lesz az neked; csak egy célod legyen: Jézusnak örömet szerezni.