NAGYBÖJT 

Március 17.
 

Azt kérdem magamtól, hogy lehet, hogy az a lélek, aki kifürkészte a szeretetet, amely Isten Szívében van iránta, ne legyen mindig vidám?

Március 16.

Megfeledkezni önmagáról, ami az egészségét illeti, ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolja önmaga ápolását, mert ez kötelessége, és a legjobb vezeklés, de tegye nagy ráhagyatkozással, köszönetet mondva Istennek, bármi jöjjön is.

Március 15

Olyan jó adni, amikor szeretünk!

Március 14.

Ajánld fel Neki minden szenvedésedet: íme, egy jó mód a Vele való egyesülésre, és egy ima, amely számára nagyon kedves.

Március 13.

 Minden nehézség, minden esemény, minden szenvedés éppúgy, mint minden öröm egy szentség, amely Istent adja nekünk.

 Március 12.
Maradjunk a kereszt lábánál, ahová Kedvesünk hív bennünket, s amikor már nem tudunk imádkozni, ó, akkor nézzük Őt!
Március 11.
Érzem Mesterem „túl nagy szeretetét”, s szeretném áttenni lelkemet a tiédbe, hogy mindig higgy benne, főként a legfájdalmasabb órákban.
Március 10.

Ha próbára tesz bennünket, elrejtőzve lelkünk elől azért teszi, mert tudja, hogy most már túlságosan szeretjük ahhoz, hogy elhagyjuk.

Március 09.
 
Minél inkább próbára van téve a lélek, annál inkább növekszik a hite, mert, hogy úgy mondjam, áthalad minden akadályon, hogy a végtelen Szeretet ölén pihenjen meg, aki csak a szeretet műveire képes.
 
Március 08.

Amikor már nem látod ragyogni szelíd fényét,

És a mély éjszaka körülveszi lelkedet,

Higgy mindig a Szeretetben.

Március 07.

Ebben a nagyböjtben azt kérem Istentől, hogy tárja fel az önnek jelenléte édességét.

Március 06.

Ha teljesen át tudnánk adni magunkat annak kezébe, Aki a mi Atyánk!...

 Március 05.

Akarja, hogy ez a nagyböjt az a sivatag legyen, ahol isteni Hitvesünkkel mély magányban fogunk élni, mert Ő ebben a magányban beszél a szívhez?