A Szentháromság belső lakása lelkünk központjában van

Szentháromság vasárnapján tekintetünk ösztönösen az Ég felé irányul, mert lelkünk kívánkozik az Élő Isten után. Feltekintünk, mert az ember, lelke mélyén érzi és tudja, hogy az őt létbe hívó és gondviselő Isten messzemenően fölötte áll. Ő teremtette az egész univerzumot, és benne minket is. Ahogy Szent Pál apostol mondta Athénban: „benne élünk, mozgunk és vagyunk” (Ap Csel 17,28). Ugyanakkor Ő maga is bennünk él, mozog és van. A megkeresztelt ember a Mennyei Atya gyermeke, Jézus Krisztus testvére és a Szentlélek temploma. A megkeresztelt embernek tennie is kell azért, hogy a keresztségi kegyelem - élete folyamán - kibontakozzék és gyümölcsöt hozzon. A keresztségben a Szentháromság egy igaz Isten tulajdona lettünk. Befogadjuk-e, tudatosan, nap mint nap az Ő túláradó szeretetét? Engedjük-e, hogy a lelkünk mélyén élő Szentháromság szeretet-kapcsolatának részesei legyünk? A Szentháromság személyei között olyan önzetelen szeretet van, amely nemcsak egymás felé irányul, hanem túláradóan és éltető módon kicsordul teremtményeire is. Az Ő szeretete akkor fog visszatükröződni lelkünkön és arcunkon, ha Jézus szavait megtartjuk. A Tábor-hegyi Színeváltozáskor az Atya égből jövő szózata hozzánk is eljutott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5) Jézus pedig azt mondja: „Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg, mit mondjak és mit hirdessek” (Jn 12, 49) és az utolsó vacsorán kijelentette: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg. A tantás, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.” (Jn 14,23-24) De vajon mi ennek a tanításnak a lényege? A Tízparancsolat felső foka: „ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megtaszitek, amit parancsolok nektek.” (Jn 15, 12-14) Jézus tehát nemcsak azt kéri, hogy szeressem felebarátomat, mint önmagamat, hanem jobban, mint önmagamat, azaz az Ő szeretetével. Ez pedig a Szentháromság túlcsorduló szeretete által lehetséges. Jézus tanítását, ami az Atya üzenete, a Szentlélek írja szívünk élő lapjaira.

Ezen a gyertya-motívumon az isteni fény és dicsőség színei jelennek meg, a tövénél három rendezett ponttal és azokat körülvevő, mégis diszkréten érintő arany-szál sávokkal. A tiszta emberi lelken átsugárzik Isten szeretete, és mindazok, akikkel találkozik, ráéreznek arra a Szeretet-kapcsolatra, amely lelke mélyén él és amelynek részese. Az ilyen emberről ösztönösen azt mondjuk, hogy egy nagyon jó ember. Isten jósága él benne és rejtett jelenlétével másokra is gyógyító hatással van. A szívben lakó Szentháromság szeretete képessé teszi az ő lakását, az embert, hogy nagylelkűen szeressen, önmagáról megfeledkezve, és mások szenvedéseit is képes legyen magára venni és hordozni, a Fiú lelkületével és a Szentlélek erejével.

Imádságunk csendjében jó betérni a Szentháromság közösségébe, az Élő Víz Forrásából újra erőt meríteni, hogy hiteles keresztényként hordozhassuk életünk keresztjeit, miközben a feltámadás tündöklő szeretetét sugározzuk testvéreink felé.

Dicsőség az Atyának, a Fiú által a Szentlélekben! Áldás a teljes Szentháromság egy igaz Istennek, most és mindörökké! Ámen.

Jozefa nővér

Töltsön el a Szentlélek!

Pirosló tűzlángban megjelenő Szentlélek

Ez a gyertya-motívum három biblikus eseményre emlékeztet: az első az özönvíz utáni esemény, amikor Noé galambja friss olajággal tért vissza a bárkába, amelyben a katasztrófa túlélői fogadták, mint a Teremtő Isten béke-galambját. Már Noé galambja hrdeti, hogy a mi Istenünk a béke Istene.

A másik esemény Urunk Jézus Krisztus megkeresztelkedése a Jordán folyóban. Amikor az Úr feljött a vízből, a Szentlélek galambhoz hasonló alakban szállt le rá. Ez az Újszövetség békéjének meghírdetése. Jézus Krisztus, a Béke igazi Fejedelme adja nekünk azt a békét, amelyet evilág nem adhat meg, és amelyet éppen a Szentlélek ereje által nyerhetünk el.

A pirosló háttér azokra a lángnyelvekre emlékeztet, amelyek az apostolokra ereszkedtek le Jézus feltámadása után az 50. napon, azaz Pünkösd ünnepén. Ekkor születik Krisztus Misztikus Teste: az Anyaszentegyház, amelyet a Szentlélek vezet a világ végéig, s amelynek tagjai lettünk a szent keresztség által, amikor mi magunk is a Szentlélek templomaivá lettünk. A bérmálkozáskor pedig az Úr Lelke hét ajándékával kent föl, hogy gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt.

Arra hív ma a pünkösdi Lélek, hogy álljunk szilárdan abban a krisztusi hitben, amelyet a Szentlélekkel eltelt apostolok adtak tovább nekünk nemzedékről-nemzedékre és amelyet őseink is vallottak Szent István királyunk óta, aki szintén Szentlélekkel és hittel eltelt ember volt, akárcsak Szent istván első vértanú.

Arra hív ma a pünkösdi Szentlélek, hogy a béke hordozói legyünk az igazságban és a szeretetben. Legyünk a lánglelkű imádság emberei, hogy lélekben, emberségünkben megújuljunk, és egyre inkább Krisztus-arcú emberekké válhassunk, akik Krisztus életét és szeretetét sugározzák szerte a valódi szeretetre kiéhezett világban.

Legyünk tüzes lelkű keresztények, mint az apostolok, és akkor Krisztust fogjuk adni embertársainknak.

Jozefa-T. OCD nővér

„Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták” (1Kor 5,7)   

A szeretet színe vitathatatlanul a piros szín. A szeretet maximuma pedig az élet maradéktalan, nagylelkű odaadása. Isten megparancsolta Mózesnek és Izrael fiainak, hogy - azon az emlékezetes első húsvéti estén, ott Egyiptomban – vágjanak egy esztendős bárányt, és annak vérével kenjék meg annak a háznak a két ajtófélfáját és szemöldök-fáját, amelyben elköltik ezt a tűzön-sütött bárányt (vö. Kiv 12, 1-8). Izrael népét a bárány vére mentette meg azon az éjszakán, amikor elnyomóik házaiban a halál aratott. Ez a bárány előképe lett Jézus Krisztusnak, a mi Megváltónknak, aki önként adta életét, testét és vérét, hogy minket kiszabadítson a sátán, a bűn és a kárhozat hatalmából. Szeretetének tüze hevítette őt, és ez is szentelte meg keresztútját. A kereszt gyalázat-jellege Jézus Krisztus szeretetének tüzében elégett. Így a Szent Kereszt az élet, a szeretet és Isten szabadító győzelmének jelévé lett. Feláldozott húsvéti Bárányunk, Jézus Krisztus az ő szeretetének tüzében égett el. Odaadta életét, mert hatalma volt odaadni és visszavenni ( vö. Jn 10, 17-18). Ő húsvéti, győzelmes Bárányunkként jár előttünk a szeretet útján, amely az örök boldogságra vezet.

Ha ránézünk erre a fehér, tiszta bárányra, amely Jézus szeplőtelenségét és ártatlanságát szimbolizálja, és a bárányt körülvevő - szinte mozgásban levő - piros színre, bátorítást érzünk, hogy a nyomába lépjünk. Az Ő szent Vére megtisztított a keresztség szentségében, újra meg újra megtisztít a szentgyónásban és védelmébe fogad a szentáldozásban. Tisztít, gyógyít, szabadít és védelmez a Bárány Vére. Általa van életünk, üdvösségünk és feltámadásunk. „Ha feltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami ott fönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján!” (Kol 3,1) Ha követjük ezt a győzelmes Bárányt, nem kell félnünk a mindennapok küzdelmeitől, hiszen védelmez az Ő Vére és erőt ad az ő szeretete. Ő vezet át a sötétségből a világosságra, a lelki fogságból a szabadságra, a bűnből a megigazulásra. Lépjünk bátran a nyomába és sugározzuk testvéreink felé a húsvét fényét, amint ez a gyertya is, amikor imádságainkhoz meggyújtjuk!

Állelujás, áldott húsvéti ünnepeket kívánok a magam és nővéreim nevében is,

Jozefa-Terézia OCD nővér

    Az élető Remény

Vajon a remény szavunk benne van-e kortársaink szótárában? Sem az önzés, sem a kiégés, sem a céltalanság sem az emberi méltóság levetkőzése nem ad reményt, amely életre vezetne. Kora tavasszal, amikor megtörik a zord tél, beköszönt az újjászületés csendje. A természet első zsengéit szemlélve, megtelik az ember lelke reménnyel. A hajnal pirkadása, amikor megtörik a sötétség hatalma, hasonlóan reményt ébreszt a lélekben.

Lelkünk mélyére tekintve, reménykedve keressük létünk forrását, megtartóját és kibontakoztatóját, a három személyű egy igaz Istent. Ugyanez a remény tölt el egy-egy kilátástalannak tűnő élethelyzetben is. Homályban tapogatózó gondolatainkat egyszer csak megvilágítja az Ige egy-egy olykor halvány, máskor erősebb fénysugara. Van remény, van még tovább! Lehet, hogy ma még nem látom, hogyan valósul meg, de az Úr, aki lelkem mélyén él, ő látja. Ezt a reményt is ő maga adja. „A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5) Ez nem más, mint éltető szeretet, amely túlmutat a földi élet minden beteljesedésén. Túlmutat az ideigtartó reményecskéinken és tekintetünket az örök élet realitása felé vonzza. Ez a remény táplálja hitünket, hogy a jó Isten beteljesíti ígéreteit. Rábízhatom az életem, komolyan vehetem szavát és hittel követhetem Őt. Ez a remény a bizalmat és tevékeny

A megtisztult szív öröme

Nagyböjt IV. vasárnapját, az öröm vasárnapjának nevezzük. Liturgikus színe a rózsaszín, az öröm színe. Nagyböjt folyamán igyekszünk megtisztulni a bűntől, törekszünk Krisztus Urunk nyomdokain a húsvéti újjászületés befogadására, ugyanakkor tudatosan készülünk az örök húsvétra, amelynek zálogát Jézus Krisztus feltámadásában már megkaptuk.