Évközi 5. vasárnap

Evangélium Mt 5,13-16

¹³Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. ¹⁴Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. ¹⁵S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. ¹⁶Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

Nem baj, ha egy lámpa szép, de őszintén szólva nem ez a legfontosabb! Amit tőle leginkább elvárunk az, hogy világítson. Egyébként, ha nem világít jól, ha semmit nem látunk, ahogy mondani szoktuk, akkor azt sem látjuk, hogy szép! Ami a sót illeti, annak az a hivatása, hogy eltűnve töltse be szerepét. Ha azonban hiányzik, az étel kevésbé jó.

Ezzel azt akarom mondani, hogy a só és a világosság nem önmagáért létezik. Egyébként megjegyzem, hogy Jézus azt mondja: „Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága.” Ami számít, az a föld és a világ. A só és a világosság csak a földhöz és a világhoz viszonyítva számít! Amikor azt mondja a tanítványoknak, hogy ők só és világosság, Jézus missziós helyzetbe hozza őket. Azt mondja nekik: Ti, akik szavaimat halljátok, ebből a tényből adódóan sóvá és világossággá váltok e világ számára, jelenlétetek elengedhetetlen a számára. Ez azt jelenti, hogy az Egyház csak a világért létezik. Ez helyretesz minket – ahogy mondani szokták! Már a Biblia is ismételgette Izrael népének, amely kétségtelenül a választott nép volt, de a világ szolgálatában volt az. Ez a tanulság ránk is érvényes.

Visszatérek a sóra és a világosságra. Feltehetnénk a kérdést, hogy mi a közös ebben a két elemben, amelyhez Jézus a tanítványait hasonlítja? A válasz az, hogy ezek előhívószerek. A só kiemeli az élelem ízét, a fény megmutatja az élőlények és a világ szépségét. Az élelmiszerek az előtt is léteznek, hogy megsóznák, az élőlények és a világ létezik azt megelőzően is, hogy megvilágítanák. Ez sok mindent elárul számunkra arról a küldetésről, amelyet Jézus a tanítványaira, ránk bíz. Senkinek nincs szüksége ránk ahhoz, hogy létezzen, de látható módon nekünk sajátos betöltendő szerepünk van.

Marie-Noëlle Thabut: Az Írások értelme