Évközi 24. vasárnap

Evangélium Mt 18,21-35

²¹Péter odalépett Jézushoz és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” ²²„Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. ²³A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. ²⁴Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. ²⁵Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. ²⁶A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! ²⁷Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. ²⁸Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! ²⁹A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! ³⁰De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. ³¹Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. ³²Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. ³³Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – ³⁴Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. ³⁵Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”

Ez a példázat olyan, mint egy három jelenetből álló történet. Első jelenet: a király rendezi a számláit a szolgáival, és odavisznek hozzá egy embert, aki hatalmas összeggel tartozik neki. Logikusan, törvényesen az adósságai miatt börtön vár rá és családjára, míg mindannyian nem dolgoztak annyit, hogy az adósságot visszafizessék… Egyébként akkora összegről van szó, hogy annak törlesztésére több élet sem elegendő. Az adós haladékot kér, s a király, akinek megesik a szíve rajta, elengedi őt mondván: „Nem tartozol nekem semmivel.”

A második jelenetben ugyanez a szolga épp az ellenkezőjét teszi a maga adósával: egy nevetséges adósság miatt nem hallgat a könyörgésre, még haladékról sem beszél, hanem börtönbe vetteti. A harmadik jelenetben a király szemére veti szívének keménységét: „Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?”

Ez tehát elsősorban Isten könyörületéről szóló példázat, arról a könyörületről, amely nem kér mást, mint hogy adjuk át neki minden adósságunkat. Könyörület, amelynek valamiképpen „ki kellene terjednie” ránk is, mivel Isten képe és hasonlatossága vagyunk.

Ez a könyörület nem természetes számunkra, jól mutatja ezt Péter kérdése. Még akkor is, ha a legjobb szándékkal vagyunk és készek a megbocsátásra, azért szeretnénk, hogy ne nagyon vigyenek túl messzire bennünket! „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” Messze vagyunk még egy mérhetetlen adósság elengedésétől, amiről a példázatban van szó! Minden bizonnyal ez az egyik hangsúlyos része ennek a kis történetnek, hogy nem lehet számolgatni! Nem arról van szó, hogy megtudjuk, melyik pillanattól kezdve vagyunk rendben a megbocsátás terén. A könyörület meghatározása szerint az az érzelem, amely a bensőnkben ragad meg bennünket, sokkal erősebb nálunk és meghaladja minden kicsinyes számítgatásunkat. 

Jézus erre hívja meg Pétert: haladd meg számításodat, minden okoskodásodat. Pedig a hét alkalom sem volt semmi… s Szent Péter a hetes számot ajánlva, amely nagyon erős szimbólum, már nagy lépést tett! Jézus azonban egészen másra hív: el kell menni a hetvenhetedik alkalomig (vagy hetvenszerhétszerig, más fordítások szerint), vagyis végtelenül. Jézus nem véletlenül mondja ezeket a számokat. Emlékezzenek csak vissza Kain és Lámech történetére: testvére, Ábel megölését követően Kain törzsi bosszútól tartott: „Bárki, aki rám talál, megölhet.” Túlélését csak a megtámadójának szóló még nagyobb bosszú ígéretének köszönhette: „Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia” (Ter 4,15). Ezt nevezhetjük az erőszak fogaskerekének. Öt nemzedékkel később az ő ükunokája, Lámech azzal dicsekedett, hogy hetvenhétszeres bosszút állt, és ezt a borzalmas éneket énekelte feleségeinek, Adának és Cillának: „Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer” (Ter 4,23-24). Más szóval: egy egyszerű sebért megölök egy embert, egy ütődésért egy gyermeket, de ha valaki engem megöl, hetvenhétszeresen leszek megbosszulva.

Az egész bibliai történelem egész során Isten arra hívta az emberiséget, hogy szabaduljon meg az erőszaknak ettől a spiráljától. Ez a megtorlás törvényével kezdődött, amely korlátozta a bosszút (egy szemért egy szemet, egy fogért egyetlen fogat, egy életért, egyetlen életet lehetett kioltani), aztán az évszázadok során és az igaz Isten felfedezésével a törvény szövege és a próféták is megbocsátásra hívtak Isten bocsánatát hirdetve. Így Izrael népe lassanként megtanulta, hogy a bosszúról áttérjen a megbocsátásra.

Marie-Noëlle Thabut: Az Írások értelme