Évközi 33. vasárnap
Evangélium Mt 25,14-30
14Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. 15Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. 16Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. 17Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. 18Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. 19Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. 20Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. – 21Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 22Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. – 23Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 24Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. 25Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – 26Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. 27Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. 28Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! 29Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. 30Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Ha hiszünk a látszatnak, akkor a harmadik szolgának csak a szemei maradtak, hogy sírjon és sajnálja, amiért rosszul ítélte meg a gazdáját. Mit is vetnek jogosan a szemére? Egészen egyszerűen azt, hogy félt: „félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat.”
Pedig semmi rosszat sem tett! „Nem ölt, nem lopott…” – ahogy az ének mondja. Pontosan visszaadja gazdájának a kapott összeget. De éppen itt van ez a szó: „rábízott” összeg volt. A gazdája megbízott benne, ő viszont félt ettől a gazdától. Minden ezen a félreértésen fordul meg, egyik oldalon a bizalom, a másikon a bizalmatlanság. Nézzék csak, hányszor visszatér a „rábízni” szó: „Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát”… Visszatértekor, a számadás pillanatában az első két szolga azt mondja neki: „Uram, öt/két talentumot adtál (bíztál rám)… másik ötöt/kettőt nyertem rajta.” A gazda pedig azt válaszolja nekik: „Jól van, te hűséges, derék szolga. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád.”
A három szolgát a gazda ugyanúgy kezelte, mindegyiket „rátermettsége szerint”, s nem kért tőlük mást, mint hogy még inkább bízzanak benne. Bizonyára ez ennek a példázatnak az első tanulsága! Isten megbízik bennünk, társául vesz bennünket a dolgaiba, vagyis országa ügyeibe, mindegyikünket a rátermettsége szerint. Ez a kifejezés, hogy „rátermettsége szerint” azért van ott, hogy bennünket megnyugtasson, nem azért, hogy bűntudatot keltsen amiatt, amit nem tudtunk megtenni. Egyébként a gazda az első kettővel nem megy bele az elszámolás részleteibe. Megállapítja, hogy részt vettek a tervében, ami ügyinek igazgatását jelenti, s ezt dicséri meg bennük. Ez az egyetlen dolog, amit tőlünk kérnek, hogy megtegyük azt a keveset, amit tehetünk az Isten országáért, s ezt fogjuk majd hallani: Légy nyugodt, mindent megtettél, amit tudtál.
Ez a bizalom messzire visz. A gazda elvárja, hogy hogy távollétében szolgái kezdeményezzenek, kockázatokat vállaljanak. Ezt tette az első két szolga. Azért tudták megduplázni a kapott összeget, mert merték kockáztatni annak elvesztését. A harmadik azonban nem merte kockáztatni, hogy bármit is elveszítsen. Ő volt az óvatos, nem a többiek, viszont a többieknek gratuláltak. A gazda bizalmával szemben két magatartás létezik. Az első az, hogy elismerjük ezt a bizalmat és arra használjuk, hogy megérdemeljük. Ez az első két szolga magatartása. Ugyanaz a séma ismétlődik kétszer is: a gazda rábízza, a szolga pedig az elszámoláskor azt mondja: rám bíztad, íme, ezt tettem vele. A mester gratulál neki és ezt mondja: még többet bízok rád. Ezt a bizalom spiráljának nevezhetnénk.
Marie-Noëlle Thabut: Az Írások értelme