Húsvét 3. vasárnapja

Evangélium Lk 24,13-35

A Jézus halálát követő harmadik napon, a tanítványok közül ¹³Ketten elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. ¹⁴Az eseményekről beszélgettek. ¹⁵Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. ¹⁶De szemük képtelen volt felismerni. ¹⁷Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak. ¹⁸Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.” ¹⁹„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. ²⁰Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. ²¹Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. ²²Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, ²³s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. ²⁴Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.” ²⁵Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. ²⁶Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” ²⁷Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. ²⁸Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. ²⁹De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. ³⁰Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. ³¹Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. ³²„Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” ³³Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. ³⁴Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. ³⁵Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Bizonyára észrevették a párhuzamot („inklúziót”) a két megfogalmazás között: „szemük képtelen volt felismerni” (16. vers) és az „ekkor megnyílt a szemük” (31. vers). Ez azt jelenti, hogy a két emmauszi tanítvány eljutott a legmélyebb csüggedésből a lelkesedésre egészen egyszerűen azért, mert megnyílt a szemük. És miért nyílt meg a szemük? Mert Jézus megmagyarázta nekik az Írásokat: „Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.” Ebből azt a következtetést vonom le, hogy Jézus Krisztus áll Isten tervének középpontjában, amely az Írásokban tárul fel.

Ugyanakkor az ószövetséget nem kellene arra redukálni, hogy csak kiemeli az újat. Úgy olvasni a prófétákat, mintha csak Jézus Krisztus történelmi eljövetelét hirdették volna meg, az ószövetség elárulása lenne, és elvenné történelmi súlyát. Az ószövetség tanúja Isten hosszú türelmének, amellyel kinyilatkoztatta magát népének, és segítette a vele való szövetség megélésében. A próféták szavai például, először a saját koruk számára érvényesek, ahol kimondták azokat.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az az olvasat, amely abban áll, hogy Jézus Krisztust az emberi történelem, tehát az Írások középpontjának tartja, „keresztény” olvasat, a zsidóknak más olvasatuk van… A zsidók és keresztények között egyetértés van abban, hogy Istent minden ember Atyjának hívjuk, az ószövetséget pedig a Messiásra való hosszú várakozásként olvassuk. Azonban ne feledjük, hogy Krisztus messiásként való elismerése nem magától értetődő! Azzá válik azok számára, akiknek bizonyos módon „megnyílik” a szemük. Akkor a szívük „lángolóvá” válik, mint az emmauszi tanítványoké.

Nyilvánvalóan szeretnénk tudni, hogy mely szövegeket vette végig Jézus az emmauszi tanítványokkal! E nekik tartott biblia-kurzus végén Jézus így összegzett: „Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Megállok ennél a mondatnál, amely valódi kihívást jelent számunkra, mivel két különböző olvasatot tesz lehetővé számunkra.

Marie-Noëlle Thabut: Az Írások értelme