Évközi 11. vasárnap

Evangélium Mt 9,36-10,8

Jézus, ^9,36amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. ³⁷„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondta akkor tanítványainak. – ³⁸„Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.”

^10,1Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. ²A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, ³Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, ⁴a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.

⁵Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamáriaiak városaiba ne menjetek be! ⁶Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! ⁷Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! ⁸Betegeket gyógyítsatok meg, halottakat támasszatok fel, leprásokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. 

Az ószövetség emberei felfedezték, hogy Isten az irgalom Istene, vagyis lehajlik az ember nyomorához. Az evangélista is úgy mutatja be Jézust, mint akinek megesik a szíve. A két szó: héberül az irgalom és görögül a könyörület azt az érzelmet idézik, amely minden szenvedés láttán elfogja a bensőt. Olyan érzelem, amely nem csak az érzelmek rendjébe tartozik, mivel egészen konkrétan egy gyógyítás kíséri.

Világos, hogy Isten küldötteinek küldetése (legyen az Jézus vagy az apostolok), gyógyításra szóló küldetés. Ahhoz, hogy erről meggyőződjünk, elegendő megnéznünk Jézus körútjának programját, ahogy azt Máté az imént leírta: Jézus bejárta a városokat és falvakat, tanított, hirdette az Isten országát és gyógyított… Aztán amikor meghívja a tanítványait, amit Máté legelsőként megjegyez, még mielőtt a nevüket felsorolná az, hogy „hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget”… Végül, amikor Jézus megadja apostolainak küldetésük programját, ezt mondja: „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok meg, halottakat támasszatok fel, leprásokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki!”

Amikor hirdetik Isten országát, az Úr küldöttei arra is meghívást kapnak, hogy ennek jelét adják. Isten országának legjobb hirdetése pedig a győzelem a rossz minden formája fölött. Ehhez azonban szükséges, hogy megrendüljön a benső a világ szenvedései láttán. 

Jézusnak nem csupán az egyéni szenvedések láttán esett meg a szíve, hanem nép szenvedése láttán is: „Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült.” A négy evangélista, mindegyik a maga módján, úgy mutatja be Jézust, mint aki jön, hogy összegyűjtse a választott népet. Ez is egy mód annak kifejezésére, hogy benne beteljesedtek az ószövetség ígéretei, hiszen a várt Messiást gyakran mutatták be pásztorként. Például Ezekiel ezt hirdette: „Segítek juhaimon, hogy ne legyenek többé prédává… Egyetlen pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk” (Ez 34,22-23). 

A nép kapcsán bizonyára észrevették Jézus meghagyását: „A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamáriaiak városaiba ne menjetek be! Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz!”, amit úgy lehetne lefordítani, hogy „a választott néppel kezdjétek, s az majd megtéríti a pogányokat.” Ez azt jelenti, hogy Jézus gondolatában teljesen nyilvánvaló, hogy Izrael marad a választott nép, és az ő küldetése a világ megtérítése. 

Marie-Noëlle Thabut: Az Írások értelme