Húsvéti gondolatok

        „Ami a lélek a testünknek, az a Szentlélek Krisztus Testének, vagyis az Egyháznak”. (Szent Ágoston)

        „A Húsvét ünnepére következik a Pünkösd ünnepe, mint ünnep az ünnepre, amelyre sietve megyünk, hogy megünnepeljük a Lelket, aki már nálunk van Jézus Krisztusban”. (Szent Atanáz)

„Ő a Király,

Ő Jézus,

Ő a vezér,

Ő az Úr,

Ő az, aki feltámad halottaiból,

Ő az, aki az Atya jobbján ül.

Ő az, aki az Atyát hordozza, s akit az Atya hordoz,

„akinek dicsőség és hatalom mindörökké, Ámen.”  (Szárdeszi Meliton)

      „…Jézus a kereszten mutatta meg legnagyobb szeretetét, mikor Anyja és a szeretett tanítvány személyében megalkotta Isten új népét, és nekik ajándékozta a Lelket”. (De la Potterie)

       „Ahol ő van, »most nem jöhetsz, de később majd jöhetsz« (Jn 13,36). Mégis, rajta, kövesd, keresd; »megközelíthetetlen« fényessége (1Tim 6,16) és fensége ne riasszon vissza téged a kereséstől, és a megtalálás felől ne ejtsen kétségbe. »Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz« (Mk 9,22). […] Higgy és már meg is találtad. Mert hinni annyi, mint megtalálni. A hívők tudják, hogy »Krisztus a szívükben lakik a hit által« (Ef 3,17). […] Keresd vágyaddal, kövesd cselekedeteiddel, találd meg a hit által.” (Szent Bernát)

      „Miként Mária, az Egyház is „reményben” éli meg a feltámadást. Neki is a kereszt a tapasztalat tárgya, míg a feltámadás a remény tárgya. A Megtestesülés misztériumában Mária a hit tanítómestere volt, a húsvéti misztériumban a remény tanítómestere”. (Raniero Cantalamessa)

    „»Ne érints engem« (Jn 20,17) – mondja az Úr, vagyis: Hagyj fel azzal, hogy a könnyen megtéveszthető érzékeidre hagyatkozol; támaszkodj a szóra, szokj hozzá a hithez. A hit nem fog megcsalni téged. A hit felfogja a láthatatlan dolgokat és nem érzi az érzékek szükségét; meghaladja még az emberi értelem határait is, a természet lehetőségeit, a tapasztalat korlátait.” (Szent Bernát)

        „A hit révén a halálból az életbe való átmenetünk a jövendő feltámadásba és a végső dicsőségbe vetett reményen keresztül valósul meg. Ebből mi, a jelen életben megvalósítjuk azt, amit a keresztre feszítés jelent, míg a hit és a remény által birtokoljuk azt, amit a sírba tétel és a feltámadás jelent.” (Szent Ágoston)

„Krisztus föltámadt halottaiból, támadjatok fel vele!

Krisztus visszatért, jöjjetek fel!

Krisztus előjött a sírból, vessétek le a bűn bilincseit!

Megnyíltak az alvilág kapui, megsemmisült a halál, levetették a régi Ádámot, és beteljesült az Új! Ha Krisztusban új teremtés van, újuljatok meg!” (Nazianzi Szent Gergely)

      „»Győzött az oroszlán Júda törzséből« (Jel 5,5). […] A keresztfán legyőzte a zsidók káromlásait, a saját házában kötözte meg az erős és jól felfegyverzett embert (Lk 11, 21), és még a halál uralmán is győzelmet aratott (Zsid 2,14).”  (Szent Bernát)

         „Isten nem azért jött, hogy megszüntesse a szenvedést, még csak azért sem, hogy megmagyarázza, hanem hogy jelenlétével betöltse azt.” Még hozzátenném: hogy megossza velünk, és ez a misztérium, mely bele van vésve Jézus föltámadt testébe, örökre az öröm és csodálat forrása legyen. A 115. zsoltár így szól: „Mit adjak az Úrnak mindazokért, amiket nekem adott?” (Robert Sarah bíboros)

       „Bizonyára le van győzve a halál, mint az ördög műve és a bűn büntetése; és le van győzve a bűn is, mint a halál oka; és maga a gonosz is le van győzve, a bűn és a halál szerzője. És ezek nem csak le vannak győzve, hanem meg is vannak ítélve, és el is vannak ítélve. Az ítélet már ki van szabva, de még nincs nyilvánosan kihirdetve. […] Ami ugyanis a bűnt illeti, – még ha nem is kételkedünk benne, hogy Krisztussal együtt keresztre lett szegezve (Kol 2,14) – mégis egy rövid ideig még továbbra is megengedett számára, nem az, hogy uralkodjon (Róm 6,12), de hogy benne lakjon az Apostolban is, amíg él (Róm 7,17).”  (Szent Bernát)

     „Földi életének idejére olyan ember akart lenni, mint mi, hogy az általa megígért örökkévalóságban részesedve vele együtt örök életünk legyen. Ez a mennyei titkok kegyelme, ez a Húsvét ajándéka, ez az esztendő hőn áhított ünnepe, amely egyben a további születések kezdete is.” (egy ókori szerző húsvéti szentbeszédéből)

         „Napnál is világosabb, hogy Isten óriási árat fizetett érted, ó ember. […] Emlékezz tehát, hogy ha semmiből is teremtett meg téged, nem semmiből váltott meg. Hat nap alatt teremtett meg mindent és közte téged is. De harminc álló esztendőn keresztül »munkálta üdvösségedet a föld közepén« (Zsolt 73,12). Ó, mennyit »fáradozott szenvedések közepette« (Jer 6,11)! A test szükségleteit, az ellenség próbatételeit nem súlyosbította-e számára a kereszt gyalázata, és nem tetézte-e a halál borzalma?” (Szent Bernát)

         „Isten nem azért jött, hogy megszüntesse a szenvedést, még csak azért sem, hogy megmagyarázza, hanem hogy jelenlétével betöltse azt.” Még hozzátenném: hogy megossza velünk, és ez a misztérium, mely bele van vésve Jézus föltámadt testébe, örökre az öröm és csodálat forrása legyen. A 115. zsoltár így szól: „Mit adjak az Úrnak mindazokért, amiket nekem adott?” (Robert Sarah bíboros)

        „Emlékezz, győzelmed napján mondtad nekünk: „Ki nem látta a tündöklő Istenfiát dicsőségben, boldog az, ha mégis hitt” (Kis Szent Teréz)

         „[…] átalakult testében és szívében, belépett az Úr erejébe (Zsolt 70,16). Megszabadult minden gyengeségtől, letette piszkos ruháját, melyben első alkalommal megjelent Zakariás prófétának (Zak 3,3), és ragyogásba öltözött, ahogyan a zsoltár mondja: »Széttépted szőrzsákomat és örömbe öltöztettél« (Zsolt 19,12). […] Valóban a dicsőséges testben fenségbe öltözött; erősségbe, a lélek zavarhatatlanságába.” (Szent Bernát)

„»Ágyacskámban kerestem, akit szeret a lelkem« (Én 3,1). Hogyan? Ágyacskádban kerested azt, aki már hazatért? »Nem láttad az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt?« (Jn 6,63) Már felcserélte a sírt és az istállót az égre, és te még mindig ágyacskádban keresed? »Feltámadt, nincsen itt. Miért keresed« (Mk 16,6; Lk 24,5) ágyban az erőset, ágyacskában azt, aki nagy, istállóban azt, aki a dicsőségben van? […] És ti szent asszonyok, – kérdezem – kinek visztek védelmet (excubias exhibetis)? Kinek »vásároltok fűszereket, készítetek illatszereket« (Lk 23,56)? »Ha tudnátok« milyen nagy az a halott, – akit megkenni jöttetek – hogy ő »szabad a halottak között« (Zsolt 87,6), »talán ti kérnétek tőle« (Jn 4,10), hogy kenjen meg benneteket. Nemde őt »kente fel Isten az öröm olajával társai közül« (Zsolt 44,8)? Boldogok lesztek, ha visszatérve így dicsekedhettek: »az ő teljességéből részesedtünk mi is« (Jn 1,16). […] Ettől fogva tehát és ezután hiába keresik a Vőlegényt ágyacskában. »Ha« az Egyház »eddig test szerint ismerte is« – vagyis a »test gyengesége« szerint – »most már nem így ismeri« (2Kor 5,16; Róm 6,19). (Szent Bernát)

„A feltámadt Krisztus, a dicsőség királya az emberiség mintaképe és feje, alakja olyan cél, amelyre az egész emberi lét irányul, és amelytől értelmét kapja” (Edith Stein)

          „[…] Valóban ő – mondom – »a mezők virága és a völgyek lilioma« (Én 2,1), »Jézus, akit a názáreti (Jn 1,45) József fiának gondoltak (Lk 3,23)«; Názáret pedig virágot jelent. Ez a virág tehát elsőként tűnt elő, de nem egyedüliként. Mert »sok szent teste, akik elszenderültek, feltámadt« vele egy időben és »előtűntek földünkön, mint ragyogó virágok«. »Bementek a szent városba és sokaknak megjelentek« (Mt 27,52-53; Én 2,12).” (Szent Bernát)

           „Az irgalom lehajlása volt ugyanis, és nem a hatalom megfogyatkozása az az önkiüresítés, amely által a Láthatatlan látható alakban mutatkozott be előttünk, s amely által a mindenség Teremtője és Ura egy akart lenni a halandó emberek közül. Így tehát az, aki Isten formájában megmaradva teremtette az embert, ugyanaz lett ember a szolga alakjában.”  (Nagy Szent Leó pápa)

        „Ha jókedvetekben vagytok, szemléljétek föltámadását, hiszen ha látjátok, amint kilép a sírból, az maga is örömre fog hangolni benneteket. Mily ragyogó szépségű ebben a pillanatban, micsoda fenséges jelenség, mily győzelmi öntudattal, mily vidám arckifejezéssel áll ott, mint aki oly sikeresen küzdötte végig a harcot, amelyben oly nagyszerű országot hódított meg, s mindezt a ti számotokra. Hát igazán olyan nagy dolog volna részetekről, hogy olykor rávessétek a szemeiteket Arra, aki annyival jóval halmoz el benneteket?” (Szt. Terézia anyánk)

         „Emlékezz csak vissza velem a Fiú szavára, melyet a zsoltárban az Atyának mond: »Nem hagyod« – mondja – »hogy szented romlást lásson« (Zsolt 15,10). Kétség kívül arról a testről mondja, mely a sírban feküdt lélektelenül. […] Hogyan is láthatott volna ez a szent széna (fenum) romlást, hiszen érintetlen méhből született, mint egy örök zölden zöldellő mezőről.” (Szent Bernát)

           „Húsvét jelenti az élet győzelmét a halál fölött, Krisztus csöndjének győzelmét a gyűlölet és a hazugság óriási zaja fölött. Krisztus belép az örök csöndbe. Az Egyháznak most folytatnia kell Jézus küldetését a mindennapi szenvedésen és halálon keresztül a csöndben, az imádságban, a könyörgésben és nagy hűségben”. (Robert Sarah bíboros)

      „Az embernek elkerülhetetlenül kötelessége újra felfedezni a Húsvétot, amelyet minden szentmisében ünneplünk. Húsvét kegyelme mélységes csönd, mérhetetlen nagy békesség és tiszta íz a lélekben. Az ég megízlelése, távol minden zűrzavaros vallási izgatottságtól. Húsvét szemlélése nem szellemi részegségben, hanem a lélek szegénységében áll, Isten csöndes fölfedezésében. Bárcsak a szentmise az lehetne minden reggel, ami volt a Golgotán és Húsvét reggelén! Bárcsak az imádságok olyan tiszták lehetnének, hogy a föltámadt Krisztus mindig bennem ragyoghatna, a maga húsvéti egyszerűségében…” (Robert Sarah bíboros)

      „De mi is tulajdonképpen ez a nap? Hiszen aki ezt adta, az az élet forrása, a fény kezdete, a világosság szerzője, vagyis az Úr Jézus Krisztus, aki saját magáról mondja: Én vagyok a nappal; aki nappal jár, nem botlik meg, azaz, aki mindenben követi Krisztust, az majd az ő nyomában eljut az örök fény trónusához…” (egy ókori szerző húsvéti szentbeszédéből)

Húsvéthétfő – ápr.1

  „A keresztfán a hatodik napon váltotta meg az embert, kezdetben ugyanezen a napon alkotta meg (Ter 1, 26,31). Másnap, a szombati pihenés napján a sírban nyugodott, miután beteljesítette a rábízott művet (Jn 17,4). A harmadik napon pedig – mely a hét első napja – a holtak zsengéje (1Kor 15,20), az új ember (Ef 2,15) a halálon győztesként jelent meg.”  (Szent Bernát)

Húsvétvasárnap  -   Márc.31