Kis Szent Teréz barátainak
2026 húsvétján
Bizonyára minden komoly lelkiéletre törekvő keresztény megtapasztalta már, hogy - mind a nagyböjti szent időben, mind más alkalommal - a megtérésre tett komoly erőfeszítés sok lelki küzdelemmel jár. Egy esemény által, vagy a lelkünk mélyén megszólaló belső hang révén, a Jóisten megtérésre hív bennünket, és támogat is kegyelmével. Ugyanakkor nekünk is meg kell tennünk, ami tőlünk telik, mint ahogy egy megmérettetésen a Jóisten segítségére számíthat a versenyző, de a jó eredményért neki is komoly munkával kell készülnie.
A nagyböjti szent idő mindig egy út, amely visszavezet keresztény életünk Forrásához, ahol újból és újból megújulhatunk.
Jézus Krisztus húsvéti misztériuma keresztény hitünk középpontja, az a keresztelő medence, ahol újjászülettünk és Isten gyermekei lettünk. Az Ő életébe, halálába és feltámadásába léptünk be. Szomjas lelkünk évről évre visszatér ehhez a tiszta forráshoz, hogy megújuljon. Küzdünk a bűneinkkel, emberi gyengeségeinkkel, elesünk a keresztjeink alatt, miközben mások keresztjein is próbálunk segíteni, vagy letörölni egy-egy könnyes arcot. Küzdelmeink, kísértéseink sokszor sötétségként borulnak ránk. A halál megtapasztalása kisebb-nagyobb mértékben osztályrészünk.
Bármennyire is küzdünk a földi jólétért, „földi mennyországot” tervezve, szembe kell néznünk a realitással: az ember törékeny és e földi élet véget ér.
Jézus Krisztus vállalta földi életünket, annak örömeit, fájdalmait, mindent, a bűnt kivéve. Ő valóságosan meghalt. Nem kómából támadt fel, nem is rosszullétből vagy tetszhalálból, hanem a halálból, és nem e földi, mulandó életre, hanem az örök életre. Ez a hitünk, reményünk és bizalmunk minden húsvétkor megújul, mert keresztény hitünk túllát a lepecsételt síron, hisz a Feltámadott tanúinak: nemcsak az üres sírnak, az ottmaradt lepleknek, hanem az apostoloknak és Jézus megtapasztalható, élő jelenlétének, aki jelen van a testvéreinkben, jelen van az Oltáriszentségben, szól hozzánk a Biblia szavain keresztül, és nap mint nap megélhetjük vele a szeretet-közösséget belső imáink során.
Húsvét éjszakáján fellobban a szent tűz lángja, amelyet a húsvéti gyertya hordoz. Isten szolgája belekiáltja a sötétségbe, hogy „Krisztus világossága!”, és a küzdelmektől fellélegző, Krisztus keresztáldozatából új erőt nyerő keresztény közösség örömmel feleli rá: „Istennek legyen hála!” Igen, hálát adunk ezért a győzelemért, mert Krisztus győzelme az ember győzelme is: az Élet, a Fény és a Szeretet győzelme. Húsvét vigíliáján felcsendül az Öröm-ének, a Dicsőség, az Alleluja és a Te Deum is. Mindent visszaad ez az éjszaka, amit az elesett ember elveszített. Jézus Krisztus feltámadása fényt gyújt az éjszakában. Nem a sötétségé az utolsó szó, nem a bűné, nem a sátáné és nem a halálé! Noha mindinkább azt látjuk, hogy ez vesz körül, de Jézus Krisztus húsvéti győzelme azt erősíti bennünk, hogy bármi történjék is, övé az utolsó szó, és mi, akik benne újjászülettünk, belé kapaszkodva örömmel énekeljük az Alleluját.
Ahogy húsvéti Öröm-énekünk olyan szépen fogalmazza: „A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta, érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya! És vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat, hogy ilyen fényesség ragyog benne, visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát!”
Valóban, húsvéti Bárányunk fénye az egész teremtett világot az Ő el nem múló életének ragyogásával vonja be, amely, mint egy szentély, magában hordozza a Vőlegény Menyasszonyát: anyánkat, az Egyházat. Ő szült meg minket Jézus Krisztusnak a keresztség szentsége által. Ő szolgálja újjászületésünket a kiengesztelődés szentsége által és táplál az élet Kenyerével, Krisztus Urunk Szent Testével és Vérével. Húsvéti fénybe öltözik az Anyaszentegyház minden gyermekével együtt, és felszabadult örömmel énekli a Bárány Új Énekét, a Szabadító önfeledt ujjongását. Ahogy a holtak országába alászálló Krisztus életre kelti Ádámot és bevezeti a Mennyországba, úgy száll alá lelkünk szorongásaiba, elveszettségünkbe és kezünket megragadva, új életre kelt minket. Ez az Új Élet örömdalra fakad, és már csak dicsőíteni tudja Istent, s minél inkább dicsőíti, annál inkább betelik a Szentlélekkel, a Feltámadt Krisztus Lelkével, akit ő ránk lehelt, akiben megbocsátott és megbocsátásra hívott minket. Újra éppé lesz a megtört ember, a keresztség kegyelme megújul, aktiválódik bennünk a krisztusi élet, és ez a Fény, ez az Élet a Szeretet gyümölcseit hozza. Örömmel és ujjongással tehetünk tanúságot az Élet diadaláról, az Örök Élet el nem múló és mireánk is váró Fényéről.
Ezekkel a gondolatokkal kívánunk mindnyájuknak kegyelmekben gazdag, allelujás boldog húsvéti ünnepeket!
Katalin nővér és a Marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz Kármel nővérei
Szeretettel hívjuk fel figyelmüket napi szinten frissülő honlapunkra, a megjelent újdonságokra, az idei nyárra meghirdetett papoknak és híveknek szóló lelkigyakorlatokra: www.karmelitakolostor.hu.
Itt tájékoztatjuk az esetleges miserend változásokról is. Állandó változás, hogy február közepétől a pénteki szentmisék is reggel 8 órától vannak!
