Boldog Mirjam

A Megfeszített Jézusról nevezett Boldog Mirjam
(1846-1878)

A Szentföld szülötte. Életét, gondolatait olvasva megérint bennünket a levegőnek az a különös illata, amely Isten jelenlétével van tele, és amely a Kármelnek is sajátja. Látjuk Mózest, aki visszatartja az Úr haragját, hogy el pusztítsa népét.

Mirjam mindenki szenvedését magára akarja venni, isteni Mestere példájára. Számtalanszor megvallja gyöngeségét, mégis egészen belehelyezkedik Isten akaratába. – Ezt mondja az Úr: „A rózsák másoknak szólnak, csak a tövisek a tieid!” Hirtelen öt rózsa nyílt, és mindegyiket másnak adták, nekem csupán a tövisek maradtak. Még az illatukat sem hagyták meg nekem. – Nem baj, csak Jézus legyen elégedett! – Mondjátok meg a rózsatövek Urának, zárja el a rózsákat! – Isten belemeríti őt a szenvedések tengerébe, hogy saját társává tegye a megváltás nagy művében. Eközben szíve megtisztul, és homlokán megjelenik a Bárány jele.

Betlehem

Írástudatlan, ezért nem lehet kórusnővér; segítő nővérként szolgál, főként konyhai munkát végez, később a betlehemi alapításnál ő vezeti az építkezést. A szentek mély emberi vonását hordozza: nap mint nap megküzd önmagával, szembesül hibáival, keservesen bánja azokat és Istenhez menekül. Közben észrevétlenül szentté lesz a kegyelem megtisztító fürdőjében.

Az Úr rendkívüli természetfölötti ajándékokkal halmozza el, ugyanakkor állandóan érezteti vele kicsinységét, bűnös emberi voltát, hogy a gőg szele meg ne érinthesse. – Az igazi kegyelem vezet csak a teljes kiüresedéshez – mondja. Szüntelenül hálát ad Istennek, hogy megmutatja neki az ember, önmaga „semmi voltát”, és ennek jobban örül, mint akármilyen csodának. Alázata és engedelmessége megóvja az ősellenségtől, és kipróbálttá teszi a küzdelemben.

Mérhetetlenül sokat szenved. – „…látványossága lettünk a világnak, az angyaloknak is, s az embereknek is.” (1Kor 4,9) – Egyszerűsége mégis magával ragadó: az extázisokat „alvásoknak” nevezi, a stigmákat pedig betegségnek és megszégyenítésnek véli. Buzgón könyörög az Úrhoz, vegye el a látható jeleket, és csak a fájdalmat hagyja meg.

Életét betölti a szenvedés misztériuma. – „…akiket szeretek, azokat korholom és megfenyítem…” (Jel 3,19); „Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg?” (Zsid 12,7) – Isten gondolatai nem a mi gondolataink, útjai nem a mi útjaink… - Nem értjük, mi történik. – „Mert úgy szeretette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) – Az Úr időről időre kiválaszt férfiakat és nőket, akik testükben kiegészítik, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára (vö. Kol 1,24). – Ez a Kármel egyik ismertető jegye.

A mi kis arab nővérünk lángol az istenszeretettől, amely szent őrültségre ragadja: Krisztus minden szenvedését magának akarja, hogy a távollevőket közel vezesse. Testében is megkapja Jézus öt szent sebét és a töviskoronát. A Kereszt menyasszonyának hívják, mert Krisztus szerelmese és az ő nyomában jár.

Amikor reá tekintünk, mégse a rendkívüli kegyelmek sokasága érintsen meg, hanem az a páratlan természetesség és egyszerűség, amellyel valamennyit fogadja és megéli. Nem tartja különleges teremtménynek magát, hanem Isten irgalmassága legnagyobb jelének, hogy még őt is meghívta az üdvösségre.

A püspök kéri Mirjam elöljáróit, jegyezzék le gondolatait, amelynek többségét extázisban közli. Sokszor gondot okoz a hallottak leírása, mivel töri a francia nyelvet és arab mondatszerkesztést használ, így legmélyebb gondolatai is igen egyszerű formát öltenek. Kelet nyelvezete és képi világa jelenik meg mondataiban.

Mirjam a vigasztaló Szentlélek tiszteletének apostola is. – Közösségek kutatnak új ájtatossági formák után, s közben elhanyagolják a Szentlélek hagyományos tiszteletét, még a szemináriumokban is. Egymás üldözése és féltékenység uralkodik a szerzetesrendekben, ezért van sötétségben a világ – mondja elragadtatásában. Józansága a Szentlélek gyümölcse, akit szüntelenül kér a maga és az Egyház minden tagja számára.

II. János Pál pápa 1983-ban avatta boldoggá. Amikor ismertette Boldog Mirjam életét, kiemelte óriási jelentőségét a mai világban, amikor a Szentföld állandóan véres az összetűzésektől.

A kereszt és a béke az én részem – mondta Boldog Mirjam. Kérjük közbenjárását, hogy a Közel-Keleten élők és a velük compassió-ban lévők hosszú szenvedése – a vigasztaló Szentlélek által – hozza meg Krisztus békéjét az emberi szívekbe, s teremje meg gyümölcsét a Szentföldön és az egész világon!

Gondolataiból:

Jézus hozzád akar menni, az éj közepén, készítsd el hálószobáját, és hallgasd meg, mit akar! – Egy kis cellát kíván, szegényeset, egyszerűt, kicsi fekhelyet kér a hallgatás erényének, mindig fölújított matraccal. A fölújítást csak az állandóan megismételt alázatos cselekedettel lehet elvégezni, valamint a szeretet vánkosával és a türelem takarójával. A szép, nagy, fehér függöny pedig megóv a kísértésektől, és nem engedi, hogy a szeretet kihűljön. Szükség van még egy éjjeli lámpára is, amelynek üvege a remény és a hit, az olajat pedig a szüntelen imádság adja. A lámpa úszója az Isten iránti szeretet, amely a lelket a föld fölé emeli; kanóca az odaadó áldozatkészség, amely mások kedvéért megfeledkezik saját szükségleteiről; és végül a fényt az engedelmesség és a szándék tisztasága gyújtja meg.
***
Nem tudom magam visszatartani, akkora bennem a béke és az öröm. Nem tudom, ki vagyok, sem azt, hogy hol vagyok. Minden szétfolyik bennem, olyan szelíden, mint a legtisztább olaj. – Istenben vagyok, és Isten bennem van. Érzem, hogy minden teremtmény, a fák, a virágok, minden Istené és az enyém. – A legszívesebben azt kívánnám, hogy nagyobb legyen a szívem, mint az egész világ.
***
Ne akarjunk nélkülözéseket, kereszteket! Ha mi akarjuk, azzal mindent elrontunk. Ha Isten akaratából szenvedünk kevesebbet, az értékesebb, mintha a magunk akaratából gyötrődünk. – A lényeg, hogy mindent Isten iránti szeretetből tegyünk és fogadjunk el. – Mindent egyformán, Isten akarata szerint…

A pokolban vannak olyan lelkek, akik mindenféle szenvedést kértek az Úrtól. Meg is kapták, de az ezekkel járó kegyelmeket nem használták föl. Nyomorúságos lett a végük. – Ahelyett, hogy valami különlegeset kérnél Istentől, fogadd el, amit ad, és tedd meg, amit kér! Ha Isten valamilyen betegséggel látogat meg, ne mondjuk: „Ha meggyógyítana, ezt meg ezt tenném meg érte és nővéreimért” – Isten megadja a gyógyulást, ha lelkem javára válik!
***
Így szól a Pásztor: „Használd ki az időt, az élet rövid! Utánozd a méheket! Minden virágból mézet gyűjtenek. Tégy te is így! Gyűjts mézet a tövisből is, a rózsából is!”

Irodalom: „Az isteni Szeretet lángja, Betlehemi Boldog Mirjam élete” c.,
Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2008