Perjelnői buzdítás a nagycsütörtöki lábmosás szertartásán
„Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (Jn 13,15) – vagyis szolgáljuk egymást alázattal és szeretettel, buzdít bennünket Jézus a mai evangéliumban. Kis Szent Teréz szerint Jézus azon a napon adja az egymás iránti szeretet új parancsát tanítványainak, amikor azoknak különösen is lángol a szívük az iránta való szeretettől, mert magukhoz vehették őt az Eukarisztia kimondhatatlan misztériumában. Jézus nem csak kér tőlünk valamit, hanem ő maga jár elöl jó példával. Lehajol övéihez, szolgálja őket, életét adja értük. Így mutatja meg nekünk az Atyát.
Ahhoz, hogy hiteles tanúságot tudjunk tenni Jézusról, nekünk is ezt kell tennünk, követnünk kell a példát. Jézust nem a tanítványok nagyszerű tulajdonságai vonzották, tudta, hogy bűnösök, tudatlanok, földi dolgokkal vannak tele, mégis barátainak nevezi őket – mondja Teréz (C 11v-12r). Közöttünk ilyen nagy különbség nincs, mint Jézus és a tanítványai között volt. Mi mindannyian bűnösök, tudatlanok és földi gondolatokkal elteltek vagyunk, de Jézus barátai, hitvesei. Nyugodtan elismerhetjük magunk és egymás előtt is minden fogyatékosságunkat, mert ez nem kisebbé, hanem nagyobbá tesz bennünket az alázat által, és nem von le semmit annak a méltóságnak a tényéből, hogy Jézus barátai és hitvesei vagyunk.
„Add, hogy hasonlítsak hozzád, Jézus!” – ez Teréz legrövidebb és legtömörebb imája. A lényeget kéri benne, mert a Szerető legfőbb vágya, hogy a Szeretetthez hasonlítson. Ezekben a napokban döbbentett meg első alkalommal, hogy mennyire beteljesedtek ezek a szavak Teréz életében, hogy passiója mennyire hasonlít Jézus passiójához. „Krisztus Urunk értünk kísértést és gyötrelmet szenvedett” – énekeltük oly sokszor e nagyböjt folyamán is. Teréznek ez élete végén 18 hónap kemény küzdelmet jelentett a hitellenes kísértéssel, amelyet ő is vérével pecsételt meg. A Teréz által elviselt kezelések szenvedései is felértek egy ostorozással, amikor egy asztalra támaszkodva szenvedett el 500 (!) forró tűszúrást a hátán, miközben az orvos a perjelnővel csevegett. Remegve ment fel a cellájába egyedül, vigaszt nem keresve és a perjelnőt sem szidva, hogy nem gondol arra, hogy jó lenne a szalmazsákját matracra cserélni. Az orvos érdes anyaggal való dörzsöléseket írt elő neki, s bár Céline szívesen megfeledkezett volna e kezelésekről, Teréz engedelmességből határozottan kérte azokat. Hólyaghúzókat is kapott, ami azt jelentette, hogy amikor a gyógyszeres tapaszt levették, a bőrt is felszakították vele. Sokszor fuldokolt, mint Jézus, és hősiesen adta át magát az Atya akaratának, hogy addig tartson az agónia, ameddig ő akarja. „Soha nem gondoltam volna, hogy ennyit lehet szenvedni – mondta ‒, csak azzal az égő vággyal tudom magyarázni, ami a lelkek megmentéséért volt bennem” (UB 227). Terézt is egy frissen vásárolt új sírba helyezték, őt is csupán néhány ember kísérte utolsó útjára, hogy aztán nagy tömeg hozza őt vissza a dicsőség orkánja közepette. Aki kitart Jézussal a megpróbáltatásban, az vele lesz a dicsőségben is…
A nagy megpróbáltatás idején azonban csak úgy tudunk kitartani, ha előtte hűek voltunk a kicsiben. Ha hűségesen gyakoroltuk magunkat az önmagunknak való meghalásban, a testvéri szeretet sok apró gesztusában nap mint nap, ahogy azt Teréz is tette és tanítja. Ha nem tudunk elszakadni saját érdekeinktől, ítéleteinktől, elgondolásunktól, akaratunktól, miből gondoljuk, hogy a halál órájában majd szabadok leszünk arra, hogy késedelem nélkül induljunk, amikor és ahogy hívnak? Jézus ezért az óráért jött, mégis vérrel verítékezett amikor elérkezett, de azt tette, amit mindig: az Atyára nézett: Legyen meg a te akaratod.
„Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
A tegnap esti vesperáson így hallottuk a buzdítást Szent Pál apostoltól és az Egyháztól: „Mint Isten kedves gyermekei legyetek az ő utánzói, és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jóillatú áldozati adományként az Istennek” (Ef 5,1-2).
Nyissuk ki a szemünket és a szívünket ezekben a napokban, és kérjük Jézust, hogy tanítson minket őt utánozni és egymást szolgáló szeretetben élni.
2020. április 9,
Teréz belépésének 132. évfordulóján
Katalin Ildikó nővér, perjelnő