ÖNÁLLÓ LETT A KIS SZENT TERÉZ KÁRMELITA KOLOSTOR

 

    A fa meggyökerezéséhez és növekedéséhez idő kell. Így van ez a marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz Kármel életében is. Tíz évvel ezelőtt, 2005. február 11-én tették le a kolostor alapkövét és 2015. szeptember 8-án vált kánonilag önállóvá. Ez azt jelenti, hogy az anyakolostorról leválva mostantól önállóan él, felelősséget vállalva saját életéért.

    Ha visszatekintünk a múltra, hogy hálát adjunk az Úrnak, láthatjuk: nagy dolgokat cselekedett a mi életünkben is, miként a Szűzanya életében (vö. Lk1,49). Az induláskor – Jakubinyi György érsek atyánk kérésére válaszolva – Magyarszékről, a Mindenszentek Kármelből két nővér érkezett Erdélybe. Azóta felépült, és benépesült a kolostor, és ebben az esztendőben önállósult.

    A jó Isten után sokat köszönhetünk magyarszéki anyakolostorunknak, Mirjam nővérnek, a perjelnőnek: elsősorban az onnan jött nővéreket, a súlyos áldozatokat, imát, és hogy szeretettel együtt küzdöttünk ennek a Kármelnek a létrejöttéért. Ezért is nagy öröm volt számunkra, hogy két nővérünk: Beáta és Angéla nővérek eljöttek az alapításra, és velünk ünnepeltek, szívükben hozva magyarszéki nővéreink szeretetét, jelenlétét.

    Nagy hálával tartozunk Dr. Jakubinyi György érsek atyának, hogy megépíttette kolostorunkat, és atyai szeretettel gondoskodik rólunk, mind a mai napig támogat bennünket, úgyszintén Egyházmegyénk papjainak és híveinek minden lelki és anyagi támogatást hálásan köszönünk; imáinkban hordozzuk mindnyájukat.

    Köszönetet mondunk a Magyar Állam jelentős anyagi segítségéért, mindenekelőtt Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak nyilvánítjuk ki hálás tiszteletünket, amiért jelentősen támogatja kolostorunk bővítését, fejlesztését. Említésre méltó, hogy nemcsak az erdélyi Kármel, hanem az anyaországi Kármelek segítésében is jelentős szerepet vállalt. Szívből örülünk, hogy idén, 2015. március 28-án, Szent Terézia Anyánk születésének 500. évfordulóján Generális atyánk a Kármelita Rend tiszteletbeli tagjává nyilvánította őt és a rend lelki, kegyelmi kincseiben részesítette.

    Hálaadásunk csúcspontja 2015. szeptember 8-án volt, Szűzanyánk születésnapján. Az alapítást az ünnepi szentmisében hirdette ki Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek atya, amelyen koncelebrált Tamás József püspök atya, valamint tizenkilenc pap a Kis Szent Teréz Kármel szabadtéri oltáránál, ahová közel kétszáz hívő gyűlt össze. Együtt ünnepelt püspök, pap, szerzetes és világi Krisztus-hívő, egyházi és polgári elöljáró, katolikus és református keresztény, kicsi és nagy egyaránt. Generális atyánkat – a Lisieux-ből érkezett – P. Didier-Marie Golay kármelita atya képviselte, aki elnökölte a másnap sorra kerülő perjelnő-választást.

    A szentmise elején Érsek atya felolvasta a Megszentelt Élet és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja levelét, amelyben engedélyezik, hogy „a gyulafehérvári érsek, saját belátása és lelkiismerete szerint létrehozhatja a marosszentgyörgyi Sarutlan Kármelita Nővérek kolostorát, mindazokkal a privilégiumokkal és más lelki kegyelmekkel, amelyeket a fent említett rend minden kolostora törvényesen birtokol, miután eleget tett mindazon előírásoknak, amelyeket az Egyház egyetemes törvényei írnak elő, különösképpen is, amelyek a klauzúrára, a szerzetesnővérek eltartására és az ő lelki-gondozásukra vonatkoznak”. Ezt követően felolvasta a Kis Szent Teréz Kármel lakóinak névsorát: Szentháromságról nevezett Katalin Ildikó nővér, Isten Irgalmasságáról nevezett Mária Teréz nővér, Szűz Mária mennybevételéről nevezett Margit nővér, a Megszentelő Szeretetről nevezett Anna nővér, Krisztus Szent Sebeiről nevezett Johanna Andrea nővér, az Istenszülő Oltalmáról nevezett Jozefa Terézia nővér, Szűz Mária Szeplőtelen Szívéről nevezett Teréz nővér és Szabó Melinda jelölt.

    Ünnepi beszédében az Érsek atya először a nap misztériumáról beszélt, Szűzanyánk születésének megünnepléséről: „az Ő gyermekei vagyunk. Összejöttünk, hogy megünnepeljük születésnapját, és ugyanakkor elbeszélgetünk, felemlegetjük a múltat, amelynek emlékeiből építjük a jövőt. A Boldogságos Szűz Mária születése nem szerepel a Bibliában. De segítségünkre siet a Protoevanglium Iacobi, II. századi keresztény apokrif, amelyből több ünnepünk is származik. Innen tudjuk, hogy Szűz Mária Júda törzséből, Dávid családjából származott, Szent Joakim és Szent Anna egyetlen gyermeke, szüleinek késő öregkorukban született leánya. Törzsbeli férfiúhoz kellett férjhez adni, ez pedig a názáreti ácsmester, Szent József volt. A jó Isten adta természeti törvény szerint kilenc hónapra születik meg a gyermek a fogantatás után. Ezért van kilenc hónap különbség az Angyali üdvözlet és Karácsony között, december 8., a Szeplőtelen Fogantatás és a mai ünnep, szeptember 8., Kisasszony között.”

    A továbbiakban arról a fontos eseményről szólt, amely az erdélyi magyar Kármel életében ma megvalósult: „A Szűzanya születése napján megszületik a marosszentgyörgyi Kis Szent Terézről nevezett kánonjogilag önálló Kármel. Születésnapon mit kell kívánni? Bis hundert zwonzig! (Gn 6,3) Nem: ameddig Isten akarja. És Kis Szent Teréz fog gondoskodni arról, hogy erdélyi kolostora ne haljon ki! És a Lisieux-i se.

    Erdélyben nem volt Kármel. Leányainknak a pécsi, majd magyarszéki Kármelbe kellett menniük, ha hivatásukat követni akarták. Ezért volt szükség az erdélyi Kármel alapítására, hogy az erdélyi hivatások Erdély földjén élhessék a Kármelt. Ma, az alapkőletétel után tíz évvel megvalósult az álom.”

    Ezt követően Érsek atya az idei kegyelmi év több jeles napjáról is megemlékezett: Kis Szent Teréz örökfogadalmának 125. évfordulójáról, Avilai Szent Terézia anyánk születésének 5. centenáriumáról, a szerzetesek évéről és a Mária-évről, amely a Gyulafehérvári Főegyházmegyének fontos kegyelmi ideje, hiszen 500 éves a Szűzanya csíksomlyói kegyszobra. Végül az Isteni Irgalmasság rendkívüli szentévéről is szólt, amelyet Őszentsége, Ferenc Pápa nyit meg 2015. december 8-án, és amely jövő év Krisztus Király főünnepén zárul. Kiemelten beszélt Kis Szent Teréz és Szent Fausztina nővér lelki kapcsolatáról, valamint arról, hogy mindketten az Isteni Irgalmasság tanúi.

             A szentmise végén P. Didier-Marie Golay kármelita atya örömét és háláját fejezte ki a kánoni alapításért, hogy együtt ünnepelhetett velünk. Továbbította a Generális atya üdvözletét és imáiról biztosított bennünket.

    Végül a Te Deummal, a Pápai és a Magyar Himnusszal zárult a szentmise. Ezt követően agapéra és kötetlen beszélgetésre hívtuk vendégeinket.

Fontos momentum, hogy háromszázkilencvenhat évvel ezelőtt szeptember 8-án halt vértanúhalált Erdély – eddig egyetlen – szentté avatott szülötte: Pongrácz Szent István jezsuita, kassai vértanú. Példája arra hív bennünket, hogy merjük vállalni Krisztussal a keresztet népünkért, a ránk bízottakért, mert ha Krisztus van életünk első helyén, akkor tudunk élni-halni Érte, és akkor leszünk képesek jövőt építeni.

    Reményt ébresztő, hogy Alapító Szent Anyánk születésének ötödik centenáriumi évében jöhetett létre Erdélyben a sarutlan kármelita nővérek első magyar kolostora. Nagy feladatot bízott ránk az Úr: olyan földön kell meggyökereznie a Kármelnek, amely számára új talaj, de befogadó. Amit Szent Terézia Anyánk tapasztalt, azt mi is átéltük: az igazi alapító nem más, mint Jézus Krisztus, de minden kor nemzedékének alapkőnek kell lennie az utánuk jövő generáció számára. Ez olyan kihívás, amelyet Isten irgalmában, hűségében bízva igyekszünk naponta felvállalni, amelyhez kérjük testvéreink imáját.

    Az sem véletlen, hogy ezen a napon van Kis Szent Teréz örökfogadalmának 125. évfordulója. Az ő Igenjének gyümölcse ez a Kármel is. Arra biztat, hogy úgy mondjunk igent Krisztusnak, hogy bízunk benne: Ő képes szentté, gyümölcstermővé tenni bennünket. Ő példát adott a szeretet útján járni. Hisszük, hogy Kis Teréz segíteni fogja ebben erdélyi nővéreit.

    Végül a szerzetesek évében az Úr mély tanúságtételre hívott. A szemlélődő élet manapság talán nagyobb súllyal bír, mint az elmúlt századokban. A profitközpontúság hamar véget ér. Isten mindig jelen van, változatlan, mindig aktuális és kimeríthetetlen szeretet. Ha ezt a mindennapok csendes, szeretetteljes küzdelmeiben szemléljük és éljük, akkor a rohanó világ előtt is megnyílik a kegyelem útja, az Istenben megélt értelmes élet horizontja.

    Ajándék és feladat, hála és bizalom, lendület és remény jellemez most bennünket, amely a fizikai fáradtságon is átsegít, hogy megújuljon ifjúságunk, mint a sasoké, ahogy a zsoltáros mondja.

    A Zsidókhoz írt levél buzdítása most különösen is szól hozzánk: „azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és minden környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül” (Zsid 12,1-2). Mindenért dicsőség és hála az Úrnak!

 

(Szeptember 9-én, a Kis Szent Teréz Kármel káptalanja megválasztotta perjelnőnek: Johanna Andrea nővért; első tanácsosnak: Katalin Ildikó nővért és második tanácsosnak: Anna nővért.)