Idén szentelt áldozópapjaink

mutatták be a szentmisét.

Főcelebráns: Mazai Tihamér,

a szentbeszédet Oros Tibor Roland mondta:

„Ne hagyd, hogy bármi is felháborítson vagy megijesszen! Minden egyszer elmúlik. Isten nem változik. Türelemmel mindent elérsz.” (Avilai Szent Teréz)

Ezt az idézetet választottam a mai olvasmányok tükrében. Arra a hívom a kedves testvéreket, hogy ezen gondolatok fényében elmélkedjünk a három olvasmányról! Engedjük közel magunkhoz ezeket a szentírási szövegeket, hogy ajtót, utat nyithassanak a szívünkben. A szentírási szövegek mindig olyanok, mint a kulcsok, segítenek kinyitni szívünk ajtaját az közös találkozásra Istennel. Ő ránk vár, hogy mi döntsünk, szeretnénk-e időt tölteni társaságában? Csakhogy ha így gondolkodunk, hibásan, tévesen gondolkodunk.

            Nekünk kell akarnunk kinyitni szívünk ajtaját, és lehetőséget adni magunknak az Istennel való életre. Nem Isten szakít el minket magától, hanem mi szakítjuk el magunkat az Istentől. Mi vagyunk azok, akik csak a vigasz és a megnyugvás óráiban keressük igazán Őt. A mi Istenünk nem csak a szükségek Istene. A mi Istenünk az élet Istene. Mert az Istennel való találkozás az életet erősíti, gyarapítja, szépíti bennünk. Életünket Isten teszi élhetővé. Ha a világra nézünk, akkor azt látjuk, hogy a világ mindig feltételhez köti az életet. Ahhoz, hogy elnyerjük az életet, amit a világ kínál, teljesítenünk kell a feltételeket. De ezek a feltételek soha nem szűnnek meg és soha nem érnek véget. Az ebben a fajta életnek keresésében éppen önmagunkat veszítjük el.

            Isten, aki élhetővé teszi az életet, önmagunkhoz vezet el. Akkor vagyunk és tudunk igazán önmagunk lenni, amikor Isten társaságában vagyunk, közösségben vagyunk Vele. De nem egyedül Isten és „Én” vagyok a világban. Sok „Én” van ebben a világban. Ott van a családunk, a közösségünk, ott vannak a munkatársaink, a szomszédjaink, a barátaink. Milyen jó lenne, ha személyesen megtanulnánk az Istentől, hogyan lehet az életet erősíteni, gyarapítani, szépíteni azokban, akik körülöttünk élnek! Hogyan tudunk úgy élni abban a közösségben, amiben vagyunk, hogy életet sugározzunk?

            Ebben mutatnak irányt a mai olvasmányok. Az olvasmányban Illés prófétát láthatjuk, ahogyan töretlen hittel, biztos hittel imádkozik Istenhez esőért. A próféta hite nem feltételhez kötött hit. A próféta hite kitartó, hétszer küldi szolgáját megnézni az eget. Hétszer, vagyis sokszor, annyiszor, amennyiszer kell, amennyiszer szükséges. Isten olyan, hogy sohasem tud ellenállni annak a kitartó imának, amely életet ad vagy életet kér. Az eső életet ad az embereknek. A kicsi, tenyér nagyságú felhőből pedig hatalmas záporeső öntözi meg a földet. Isten nem von meg semmi jót azoktól, akik azt szeretnék, és arra törekednek, hogy életet adjanak. Életüket adják másokért.

            A szentleckében olvastuk, hogy Isten elküldte egyszülött Fiát. Azért küldte, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából és fogadott fiaivá tegyen. A törvény keretet ad. Ez a keret lehet segítő, amely javunkra válik, de lehet nyomasztó iga is, ami maga alá gyűr. Isten nem azért ajándékozza az életet, hogy törvényeivel elvegye. A törvény szerepe az iránymutatás és az iránytartás segítése. S hogy még inkább kapcsolódni tudjunk hozzá, Isten fogadott fiaivá tett minket. Isten örökbefogadott, hogy még inkább képessé tegyen és segítsen megismerni Őt. A szülő a gyermek javát keresi, és a legjobb életet szánja neki. Mennyivel inkább igaz ez, ha Istenről van szó, aki minden embert Fia, Jézus Krisztus által fogadott fiaivá tett. Isten nem von meg semmit gyermekeitől, ami az életet növeli.

            Az evangéliumi részletben Jézus a kereszten, a haldoklás óráiban is azt hagyja meg a tanítványnak és anyjának, amit mindvégig nyilvános működése alatt is tett. Az életet védelmezi. A tanítványra bízza édesanyját, hogy gondoskodjék róla, ne szenvedjen hiányt. A tanítvány házába fogadja Máriát, édesanyát, aki életet ad. Kölcsönösen életet ajándékoznak egymásnak a tanítvány és Mária.

            Szükségünk van egymásra, hogy az Istentől kapott legnagyobb ajándékot, az életet tovább adhassuk egymásnak. Valamint egymás életét élhetővé, élhetőbbé tegyük. Ezáltal meg tudjuk menteni egymás életét az örök életre. Kedves testvérek! Az Isten legnagyobb ajándéka: az élet. Éljünk vele! Ámen.