Ki a szerzetes?
„Rászedtél, Uram és hagytam, hogy rászedj” (Jer 20,7)
Ki a szerzetes?
A szerzetesi élet nem fogalom, program vagy érték, nem a csalódott szerelmes menedékhelye, nem nyugtalan kóborlás, hanem hívás, csöndes suttogás bennem, lángoló beszéd, ami vonz Valaki felé: az Atya, a Fiú és a Szentlélek felé.
„Add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem” (Mk 10,21).
„Szeretett engem és önmagát adta értem” (Gal 2,20)
Ki a szerzetes?
Mindörökre és mindennap Őt választom, aki engem kiválasztott. Lemondva arról, amim van, és ami vagyok. Haladok előre, teljes tisztasággal és olyan engedelmességgel, amely felszabadítja odaadott akaratomat. Jézus Krisztusnak adom magam, Őneki, aki odaadja magát nekem és minden embernek, üdvösségünkért, boldogságunkért.
„Éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jó illatú áldozatul Istennek” (Ef 5,2).
„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13)
Kik a szerzetesek?
Egy misszió hordozói, Jézus missziójának hordozói. A testvérek, nővérek az Egyház közösségében akarják követni Jézust, „a Bárányt, amerre csak megy” (Jel 14,4). Belépnek vele a megváltó szeretet csatájába a világ életéért. Belépnek a végsőkig menő szeretet iskolájába. Isten szavából, a liturgikus és személyes imából élnek és átmennek a szentségre – a szeretetre való megtérés kohójában, ahol Isten szíve ég.
„Mert úgy szeretette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (Jn 3,16)
Kik a szerzetesek?
„A szeretet szolgálói” (Avilai Szent Teréz).
(Urunk Színeváltozásáról nevezett Marie-Elisabeth nővér OCD gondolatai)