Évközi 20. vasárnap

Evangélium Lk 12,49-53

⁴⁹Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! ⁵⁰Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik. ⁵¹Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – meghasonlást. ⁵²Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen. ⁵³Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.”

Küldetése leírásakor Jézus a tűzhöz hasonlítja azt: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” Így nagyon gyorsan fel tudjuk mérni a Jó hír hirdetésének következményeit a zsidók világában éppúgy, mint a pogányok között. A pünkösdi tűznyelvek óta ez az igehirdetés olyan, mint egy láng, amely nagyon gyorsan fut tova a száraz füvön vagy az erdőben. A zsidó nép körében minden vallási intézmény pusztítójának tűnik, a pogány világban pedig esztelen ragálynak tartják. Szent Pál ezt írja a korintusiaknak: „A megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság.” (1Kor 1,23)

A tűzvész akkora, hogy kitörölhetetlen nyomokat hagy. Akik hagyják, hogy átjárja őket az evangélium meghirdetése, és azok, akik elutasítják, elkerülhetetlenül ellenfelekké válnak, még akkor is, ha családi kötelék egyesíti őket. Látjuk megvalósulni azt, amit már Mikeás próféta is sajnálkozva írt le saját korában, amely a megpróbáltatások ideje volt: „Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek saját háza népe.” (Mik 7,6)

Amikor Jézus ezeket a szakadásokat hirdeti, ezek számára nem a megérzés kifejeződései. Tapasztalatból beszél. Idézzük csak fel názáreti látogatásának jelenetét. Lukács meséli: „Jézus a Lélek erejével [a Lélek tüzével] visszatért Galileába” (Lk 4,14), s tudjuk, hogy egyik első látogatása ifjúsága falujának szólt. A kezdeti lelkesedés után gyerekkori barátai és ismerősei ellene fordulnak, mert azt mondja, hogy küldetése messze meghaladja Izrael határait. „Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.” (Lk 4,28-29) Nem ez lesz az egyetlen alkalom, ahol Jézus megnemértéssel, sőt övéi szembenállásával találkozik. Szent János írja: „Testvérei sem hittek ugyanis benne.” (Jn 7,5) Egyébként Jézus nem tétovázik megmondani tanítványainak, hogy az Isten országa hirdetésének egyik feltétele a lehetséges szakítások elfogadása: „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.” (Lk 14,26) Jézus válaszára is emlékszünk annak az embernek, aki azt mondta neki: „Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus ezt mondta neki: „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,61-62) A Jézus által meggyújtott tűz radikális választásokhoz vezet.

Marie-Noëlle Thabut: Az Írások értelme