Urunk megjelenése

Evangélium Mt 2,1-12

¹Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe ²és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” ³Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. ⁴Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. ⁵„Júda Betlehemében – válaszolták –, mert így jövendölt a próféta: ⁶Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” ⁷Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. ⁸Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek – mondta – s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.”

⁹Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. ¹⁰A csillagot megpillantva nagyon megörültek. ¹¹Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. ¹²Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Tudjuk, hogy Jézus idejében mennyire várták a Messiást. Mindenki beszélt róla, mindenki imádkozott azért, hogy Isten mielőbb elküldje. A zsidók többsége úgy gondolta, hogy király lesz, Dávid leszármazottja, aki Jeruzsálemben fog trónolni, kiűzi a rómaiakat és véglegesen létrehozza a békét, az igazságot és a testvériséget Izraelben. A legoptimistábbak egészen odáig mentek, hogy azt mondták, mindez a boldogság meghonosodik az egész földön.

Ebben az értelemben idéztek több idevágó ószövetségi próféciát, először is Bileám jövendölését a Számok könyvéből. Felidézem: amikor Izrael törzsei Mózes vezetésével közeledtek az Ígéret földjéhez, s átmentek Moáb síkságán (ma Jordániában található), Moáb királya Balak magához hivatta Bileámot, hogy átkozza meg a betolakodókat. De ahelyett, hogy megátkozta volna, Bileám Isten sugalmazására boldogságról és dicsőségről prófétált Izrael számára. Főként pedig azt merte mondani, hogy „Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből…” (Szám 24,17). Moáb királya természetesen dühös volt, hiszen éppen azt hallotta, hogy Izrael le fogja győzni őt. Izraelben azonban az elkövetkező századok során gondosan idézgették ez a szép ígéretet. Lassanként arra a gondolatra jutottak, hogy a Messiás uralmát egy csillag megjelenése fogja előre jelezni. Ezért van az, hogy amikor Heródes királyt a bölcsek egy csillagról kérdezték, komolyan vette a dolgot.

Egy másik prófécia a Messiás kapcsán Mikeás prófétától való: „Te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett” (Mik 5,1), vagyis a Messiás. Ez a prófécia teljes összhangban van azzal az ígérettel, amit Isten Dávidnak tett, hogy uralkodói háza nem szűnik meg, és elhozza az országnak a várt boldogságot.

A bölcsek ennyi mindent nem tudtak. Ők csillagászok, és bizonyára nem osztoznak Izrael hitében és reményében. Ők azért keltek útra, mert megjelent egy új csillag. Jeruzsálembe érve önkéntelenül is a hatóságokhoz fordultak. Talán itt van Máté elbeszélésének első meglepetése. Egyrészt itt vannak a bölcsek (mágusok), akiknek nincsenek előzetes elgondolásaik. Keresik a Messiást, és végül megtalálják. Másrészt ott vannak azok, akik ismerik a dolgokat, hibátlanul tudják idézni az Írásokat, de a kis ujjukat sem mozdítják. Még Jeruzsálemből Betlehembe se mennek ki, ezért nyilvánvalóan nem találkoznak a jászolban fekvő gyermekkel sem.

Marie-Noëlle Thabut: Az Írások értelme