Évközi 6. vasárnap
Evangélium Mt 5,17-37
Abban az időben Jézus ezeket mondta a hegyen köréje gyűlt tanítványoknak: 17Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. 18Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. 19Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában. 20Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.
21Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. 22Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. 23Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, 24hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. 25Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. 26Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.
27Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. 28Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. 29Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. 30Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön. 31Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. 32Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
33Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. 34Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, 35sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. 36Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 37Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.
Szent Máté egyik kulcsszavát hallottuk itt, a „beteljesíteni” szót. Arról a nagy tervről van szó, amelyet Pál „Isten jóságos tervének” nevez. Bár a szó Páltól származik, a gondolat sokkal messzebbre megy vissza. Ábrahám óta az egész Biblia e beteljesülés felé irányul. A keresztény rendesen nem a múlt felé fordul, hanem a jövő felé feszül. Ennek a világnak minden dolgát a munka előrehaladása, vagyis az Isten országának eljövetele alapján ítéli meg. Valaki azt mondta: „A vasárnapi szentmise az Isten országa építési területének gyűlése”, az a hely, ahol tájékoztatnak az építkezés haladásáról.
Valóban, az Isten országa bontakozik, lassan, de biztosan. Ez hitünk lényege. Természetesen ezt nem néhány évtized alapján ítéljük meg, hosszú távon kell ezt nézni. Isten kiválasztott egy a többihez hasonló népet, lassanként kinyilatkoztatta magát neki, s hirtelen el kell ismernünk, hogy az út egy hatalmas részét megtették. Először Isten felfedezésében, de a többi emberrel való kapcsolatban is. Az igazságosság, szabadság, testvériség gondolata lassanként behelyettesíti az erősebb törvényét és a bosszú ösztönét.
Az ember szíve megtérésének ez a hosszú munkája Isten Mózesnek adott törvényének köszönhető. Az első parancsok egyszerű jelzőkövek voltak, amelyek valamiképpen az abszolút minimumot jelezték, hogy a társadalmi élet lehetséges legyen: ne ölj, ne lopj, ne csalj… Aztán az évszázadok során finomították a törvényt, pontosították, apránként, ahogy az erkölcsi kívánalmak előre haladtak.
Jézus is ebbe a fejlődésbe illeszkedik, nem számolja fel a korábban elérteket, hanem még finomítja: „Hallottátok… Én pedig azt mondom nektek…” Fel sem merül a korábbiak megszüntetése, egy másikra való átlépésről van szó: „Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.” Az első szakasz az, hogy ne ölj, a második, hogy nem is haragszol, és elmész a megbocsátásig. Egy másik területen az első szakasz az, hogy nem törsz házasságot tettekben, a második szakasz, hogy még gondolatban sem, és dolgozol azon, hogy a tekinteted megtisztuljon. Végül az ígéretek terén az első szakasz az, hogy nem teszel hamis tanúságot, a második, hogy egyáltalán nem esküszöl, hogy szád minden szava igaz.
Marie-Noëlle Thabut: Az Írások értelme