Évközi 27. vasárnap

Evangélium Lk 17,5-10

⁵Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” ⁶Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! – megteszi nektek. ⁷Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz. ⁸Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is? ⁹Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait? ¹⁰Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.”

Íme, olyan versek, amelyek követik egymást, de nem hasonlítanak egymásra! Úgy tűnik, ez a szöveg két részből áll. Az első rész egy párbeszéd Jézus és apostolai között a hitről, Jézusnak ezzel a kissé félelmetes mondatával: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! – megteszi nektek.” A második rész egyfajta példázat egy szolgáról, amely szintén Jézus egy nagyon erős kifejezésével ér véget: „Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.”

Először is meg kell ismételnünk, hogy Jézus bizonyára nem elbátortalanítani akar bennünket. Másrészt, ha ezek a versek Lukács evangéliumában más közbeékelése nélkül ilyen szorosan követik egymást, akkor kapcsolat van közöttük. Vegyük újra a szöveget az elejétől. „Az apostolok kérték az Urat.” Az „apostol” szó azt jelenti, hogy „küldött”, tehát Krisztus és az ő küldöttei közötti párbeszédről van szó. Ez azt jelenti, hogy Jézusnak ez a mondata az evangelizációra vonatkozik. Az apostolok, a küldöttek azt mondják annak, aki küldi őket: „Növeld bennünk a hitet.” Ez a kérés nagyon gyakran a miénk is, amikor gyengeségünk, tehetetlenségünk tudatára ébredünk, és úgy látjuk, hogy ha több hitünk lenne, hatékonyabbak lennénk. De hogyan egyeztessük ezt össze Pál mondatával: „Hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek” (1Kor 13,2)? Jézus a maga sajátos kifejezésmódjával azt mondja, nem arról van szó, hogy kiértékeljük a hitünket, nem ebben áll a nehézség, hanem arról van szó, hogy Isten mindenhatóságára számítsunk. Ő az, aki cselekszik, nem a mi kis vagy nagy hitünk. Jézus szívesen hangsúlyozza a paradoxont: a mustármagot, amit a legkisebb magnak tartottak az összes mag között, és a nagy fát (a görögben szikomor), ami arról volt híres, hogy nem lehet kiásni a gyökereit. Jézus mondata tehát azt akarja mondani, hogy nem arra van szükség, hogy valakinek sok hite legyen, egy aprócska kis mustármagnyi elég ahhoz, hogy látszólag lehetetlen dolgokat tegyen. Vagyis: Amikor az evangélium nevében cselekedtek, jusson eszetekbe, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.

Marie-Noëlle Thabut: Az Írások értelme