Levél Kis Szent Teréz Barátainak

Gondolatok 2021 karácsonya előtt

     

Az idei adventi idő előtt s kezdetén Egyházunk ismételten is emlékezetünkbe idézte az Úr Jézus szavait: „Virrasszatok és imádkozzatok!” (Lk 21,36) Fogadhatjuk tanácsként, de a karácsonyi előkészületünk lelki programjaként is.      Semmiképpen sem arról van szó, hogy a nélkülözhetetlen éjszakai pihenés idejét imára fordítsuk. Inkább egy magatartásformát ajánl nekünk az Úr valami számunkra nagyon fontos cél érdekében: „…hogy kísértésbe ne essetek” (Mt 26,41; Mk 14,38), és mert: „Így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami következik és hogy megálljatok az Emberfia előtt.” (Lk 21,36) A kísértés ellen éber szívre, okosságra, határozottságra és lelki erőre van szükség. Ezeket az erőforrásokat az imádság nyitja meg számunkra. Így küzdhetünk meg lépésről-lépésre a bűn csapdáival, s válunk lassan-lassan tiszta szívűekké, „akik meglátják Istent” (Mt 5,8). A betlehemi Kisdeddel való találkozás reménye igencsak ösztönözhet a kitartó munkában. Ez pedig fontos cél, hiszen amint Anglus Silesius figyelmeztet: „Ha Krisztus százszor születne is Betlehemben, / Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.”

Az advent tulajdonképpen „gyakorlótér és -idő”. Jól elsajátítjuk az éber, készséges szívűségben és az Istennel való állandó imakapcsolatban való létet. A karácsonyi kegyelmekben már ennek boldogító gyümölcseit is tapasztaljuk, s kedvünk kerekedhet, hogy ezt a nemes munkát az új esztendőben is folytassuk. Ezáltal válunk fokozatosan méltókká arra, hogy Krisztus küzdje bennünk, velünk életünk csatáit, s övéiként boldog bizalommal várjuk az Ő második eljövetelét.

***

 

Bármikor kopoghat a Vőlegény, amikor nem is sejtem. Ő látja, hogy várom-e, és csak nekem van kulcsom az ajtóhoz, hogy beengedjem Őt. Az Advent azt jelenti, hogy Ő érkezik. Miért kell ébernek lennem? Két oka van: egyik, hogy a tőle kapott kincseimet el ne rabolja az ellenség, a másik pedig, hogy amikor Ő jön, képes legyek beengedni. Jézus nem üres kézzel érkezik, de azok az ajándékok, amelyeket hoz, arról biztosítanak, hogy Ő maga a mindent fölülmúló Ajándék. Aki Őt befogadja, azt szabaddá teszi az önzetlen szeretetre, és nem kell már elbújnia az Édenkert fái közé, mert bűnei bocsánatot nyernek. Aki érkezik, az az Atya Fia és Küldöttje, Ő a Béke Fejedelme. Ahhoz, hogy karácsonykor képes legyek Őt befogadni, ki kell tartanom az emberségben és a szeretetben, akkor is, ha körülvesz a sötétség és a mindent letipró gonoszság. Jézus Krisztus éjszaka született. A Fényt nem nyelte el a Sötétség, mert Ő a soha le nem nyugvó Nap, aki megvilágosít minden embert. (vö. Jn 1,9) Járjunk az Ő Fényében!

 

***

 

Adventi várakozásunkat, amely évről évre megtörténik, a karácsony, illetve a kis Jézus születésének várásában, egy általam nemrég olvasott könyvből egy szép és remélem, hasznos gondolattal szeretném felfrissíteni. Kisebb-nagyobb ügyeink, veszteségeink sok gondot szoktak okozni nekünk mindennapjainkban, sok fejfájást, szorongást, sőt néha haragot, indulatot. Mindezeket a legtöbbször csupán magunk szeretnénk megoldani, sok hasznosnak tűnő ötlettel, eszmefuttatással. Esther Baumann más megoldást javasol. Felidézi a Mózes első könyvében található jó és rossz tudásának fáját, amelyről ősszüleink nem ehettek és a kert közepén az élet fáját (2,9). A szerző szerint ősszüleink nem azért nem ehettek a jó és rossz tudásának fájáról, hogy az Úr kipróbálja engedelmességüket, hanem egyszerűen azért, mert halált hozó gyümölcseik vannak, melyek íze kellemetlen. Hányszor vagyunk úgy, hogy tetteink valamiképpen „rossz szájízt” keltenek. Ekkor vagyunk a rossz és jó tudásának fája alatt, és amikor egyedül próbálunk dönteni arról, mi a jó és mi a rossz. Ehelyett az élet fájához menjünk, amely maga az Úr Jézus! Vele osszuk meg gondjainkat, bízzuk Rá a megoldást! A Vele való kapcsolat a legfontosabb életünkben, ahogy Avilai Szent Terézia anyánk is tanítja.

Minden kedves barátunknak, jótevőnknek kívánom: az igazi Élet Fája alatt üsse fel sátrát, hogy így, ebben a sok nehézséggel küzdő világban, még több Élet legyen!

***

„Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” (Iz 40,30-31).

Mennyi fáradtság gyűlt össze bennünk az elmúlt év folyamán! Sok mindenbe belefáradtunk, sok mindenben kifáradtunk… Elnehezedhetett a szívünk a szenvedélyek, a függőségek, a mindennapi gondok (Ld. Lk 21,34) s aggodalmak közepette…

„Most azonban itt a kedvező idő” (2Kor 6,2), amikor egy új évet kaptunk, egy új kezdetet, egy újraindulást… Isten mindig fiatal, és bennünket is szüntelenül meg akar újítani. Ebben az új adventben, új reményben, új várakozásban is. Az advent Úrjövet, ő már elindult felénk. Induljunk hát el mi is feléje, hogy találkozzunk a jászolnál!

***

„Várakozz reám, mondja az Úr” (Szof 3,8) – Ez Isten vágya, kérése hozzám.

Ismerős-e számodra az az érzés, melyet a napkeltére való várakozás kelt benned: hosszú, sötét éjszaka utáni pirkadat, a hajnal érkezése, amit aztán lassan a várva-várt napkelte követ? Ilyen sóvárgó vágyakozással várt felkelő Napunkra a Magasságból a Szent Szűz, az agg Simeon, Keresztelő János és oly sokan mások, akiknek végül megadatott az az öröm, hogy tetézetten teljesítette Isten szomjazó szívük várakozását. – A nappalt mindig sötétség előzi meg, a nyarat hosszú tél… Krisztus Urunk feltámadását: szenvedése, halála és három napos sírban nyugvása; második eljövetelét is sok megpróbáltatás fogja megelőzni. „…eljötte (azonban) oly biztos, mint a hajnalhasadás” (Oz 6,3), tőlem pedig csak azt kéri, hogy „várakozz reám”, „jobban, mint éji őr a hajnal”-ra (Zsolt 129,6).

Ebben a várakozásban viszont, tehetek még valamit: átadhatom szívemet a Szentháromságos Egy Istennek, hogy Őbenne, Őáltala és Ővele élhessem meg e várakozást, és Ő énbennem élhesse meg várakozását mireánk – az Atya várakozását tékozló fiaira, sebzett és átszúrt szívű Krisztus Urunk várakozását, hogy szabadító, tisztító, gyógyító szeretetének ölelésében nyugodhassunk, és a Szentlélek sóvárgó vágyakozását, hogy ajándékaival gazdagíthasson minket.

Kérjük, és hívjuk Őt, egész szívünkkel, lelkünkkel: „Jöjj el, Urunk!”

 

***

Szeretnék egészen kicsi lenni veled együtt, Mária! Szeretném Isten rám vonatkozó tervét olyan ráhagyatkozással fogadni, mint te! Nem tudtad, mi vár rád, amikor kimondtad az igent. Egyedül voltál titkoddal Istenben, aki beavatta Józsefet és Erzsébetet. Segíts ráhagyatkozni az Úrra minden helyzetben! Add nekem egyszerűségedet, amely tud hallgatni, amikor a szó elégtelen. Hallgatásoddal engedted cselekedni Istent, aki megmentett a törvény kegyetlen ítéletétől. Hallgatásoddal engedted cselekedni Istent, aki megmutatta a helyet, ahol világra akart születni. Hallgatásoddal engedted cselekedni Istent, amikor éjszaka menekülni kellett a Gyermekkel. Hallgatásoddal engedted cselekedni Istent, amikor osztoztál Fiad szenvedésében.

Kicsivé lenni ezt jelenti: engedni a meg nem értett Istent cselekedni – erre tanítasz, Mária.

Taníts a gyermeki egyszerűségre, hogy Veled együtt hordozhassuk Istent, aki az alázatosakat magához emeli, mert a végtelen nagyságú Teremtőt vonzza véges teremtménye kicsinysége.

 

***

 

A betlehemi Kisded töltse be mindannyiunk szívét örömmel, békével és egymás iránti kedvességgel!

A marosszentgyörgyi kármelita nővérek

 

LELKIGYAKORLATAINK

Avilai Szent Teréz alapításainak könyve alapján

Papoknak – 2022. július 26-28. (keddtől csütörtökig)

Híveknek – 2022. július 8-10. (péntektől vasárnapig)

Avilai Szent Teréz Önéletrajza alapján: Híveknek – 2022. június 24-26. (péntektől vasárnapig)

Kísérő: Johanna-Andrea nővér – Jelentkezni lehet a kis.szent.terez.karmel@gmail.com e-mail-címen.