Kolostorunk
Kolostorunk, a Kis Szent Terézről nevezett marosszentgyörgyi kármelita kolostor.
A jó Isten már a 90-es évek elején elkezdte előkészíteni egy erdélyi kármelita kolostor tervét azzal, hogy egymástól függetlenül különböző utakon, fiatalokat szólított és hívott meg Erdély földjéről a messzi Pécsi kolostorba, amelyben akkoriban indult újra negyven év szétszóratás után az élet...
Ezek a fiatalok soha nem láttak élő kármelitát, mégis, az a vágy született meg a szívükben, hogy imádkozó, szemlélődő életformában szeretnék magukat a jó Isten szolgálatára szentelni. Kis Szent Teréz önéletrajza rendelkezésükre állt, „a Lélek pedig ott fúj, ahol akar...” Így aztán megtörténhetett a csoda, hogy meghallották „az enyhe szellő suttogását”, és zarándokútra indult a szívük, végleg elhagyták apjukat, anyjukat, szeretteiket, földjüket...
Már mélyen benn jártak képzési folyamatukban, amikor 1997 novemberében Jakubinyi György érsek atya meglátogatta a Pécsi Kármelt, hogy miután több külföldi kármelita közösség sem tudott vállalkozni erdélyi alapításra, felkérje erre a magyar nővéreket. A pécsi közösség megrendült szívvel fogadta ezt a bizalmat, de még túl fiatal volt ahhoz, hogy azonnal igent mondjon rá. Az Érsek atya azonban állhatatosan kitartott kérésében, így a nővérek egy kis csoportot küldtek ki Erdélybe 2001 nyarán alkalmas helyszín keresésére. A végleges helyszín kiválasztására 2004-ben került sor. Marosszentgyörgyre esett a választás, a Tófalva határában elterülő gyönyörű és csendes tájra. 2005. február 11-én Jean-Claude Périsset nuncius szentelte meg a kolostor alapkövét, és a nyár folyamán elkezdődtek az építkezési munkálatok.
2006 szeptemberében megérkeztek az első nővérek. Bár az épület – amelyet az egyházmegye építtetett – még nem készült el teljesen, Jakubinyi György érsek atya és Tamás József segédpüspök atya október 1-jén fölszentelte Kis Szent Teréz tiszteletére. A nővérek november végén birtokba vették az épületet, és háromfős kis közösséggel elkezdődött a kármelita élet. Két műhelyt: könyvkötő és gyertyadíszítő műhelyt rendeztek be. Nagy buzgalommal láttak neki a könyvkötő szakma elsajátításának. A gyertyadíszítés tudományát és az alapanyagokat az anyakolostorból hozták magukkal. Sok munkájuk nyomán a kert is egyre
szépült, most már nemcsak az épület, hanem a környezet is kolostori arculatot öltött.
2008. június 14-én ünnepélyes örökfogadalomra is sor került az új kolostorban.
Ezzel az eseménnyel négy főre bővült a közösség létszáma. Négy erdélyi nővér került haza anyakolostorából szülőföldjére, hogy itt építse napról napra a szemlélődő női Kármel jövőjét, amely hosszú és igényes munka. A jó Isten hívása folytán ugyanakkor még egy Marosvásárhelyről és egy Budapestről származó nővér is csatlakozott hozzájuk a magyarszéki közösségből, hogy együtt imádkozhassanak az elszakított területen élő magyar honfitársakért.
Nyitott kapuval várjuk Erdélyből és Magyarországról is mindazokat, akik imádságos élettel szeretnék önmagukat Istennek ajándékozni.
Kolostorunk két búcsúja, amelyre számos hívő jön el velünk együtt ünnepelni, imádkozni:
• Július 16-a, Rendünk titulusa, a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe,
• Október 1-je, kolostorunk védőszentje, a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett (Lisieux-i Kis) Szent Teréz szűz és egyháztanító ünnepe.
Mindkét alkalommal este 6 órakor van az ünnepi szentmise, ezt megelőzően pedig a közösség 17 órától imádkozza az esti dicséretet (vesperást).